Manapság talán még nagyobb szükség van az önzetlen cselekedetekre, mint korábban volt az emberiség történelmében. Amennyire sokasodik az emberiség, úgy nő a rászorulók száma. Az önzetlen segítőkészséget embertársaival összefogva is próbára teheti az ember.
Az az ember, aki mindig önérdekből cselekszik, kevésbé boldog, de ha megígéri is magának, hogy nagylelkűbben fog viselkedni, már az is elég ahhoz, hogy olyan változást indítson el az agyában, ami boldogabbá teszi. A Zürichi Egyetem kutatóinak megállapításáról a Sciencedaily.com nyomán a Független.hu írt.
A portál írása szerint, ha valaki jót tesz egy embertársával, önmagát is jó érzés tölti el, Philippe Tobler és Ernst Fehr, a Zürichi Egyetem munkatársai azt kutatták, hogy hogyan kommunikálnak az egyes agyterületek eközben az érzés közben. Bepillantást nyertek így az altruizmus (önzetlenség) és a boldogság összefüggésébe.
Kísérleteik azt mutatták, hogy aki nagylelkű volt, utána boldogabbnak érezte magát, mint az, aki önző módon viselkedett. Ugyanakkor, a nagylelkűség foka nem befolyásolta az elégedettség fokát.
A kísérlet kezdete előtt volt egy foglalkozás, amelyen a résztvevők egy csoportja szóban elkötelezte magát arra, hogy nagylelkűen fog viselkedni a többi emberrel. Ez a csoport nagyobb költséget is hajlandó volt vállalni, hogy valami igazán kedves élményben részesítsen valaki mást. Ők boldogabbnak érezték magukat nemes cselekedetük után (de nem előtte), mint a kontrollcsoport, akik csak magukkal törődtek.
Míg a kutatás résztvevői döntést hoztak arról, hogy nagylelkűek legyenek vagy sem, a kutatók az agyuk három területének aktivitását vizsgálták: azt a területet, amelyik a pozitív szociális viselkedést és a nagylelkűséget dolgozza fel (temporoparietal junction), azt, amelyik a boldogságérzéssel függ össze (ventrális striatum), és azt, amelyik mérlegel a döntési folyamatban (orbitofrontális kéreg).
Mint kiderült, más interakcióba került egymással ez a három agyterület, attól függően, hogy a nagylelkűség vagy az önző viselkedés mellett volt-e elkötelezett a kutatás résztvevője. Már magában az, hogy megígérték, nagylelkűen fognak viselkedni, aktiválta az agy altruisztikus területét, és felerősítette az együttműködést e terület és az agynak a boldogságért felelős területe között.
A kísérlet úgy folyt le, hogy annak kezdetén mind az 50 résztvevőnek ígértek egy bizonyos összeget, amit a következő néhány hétben fognak megkapni, hogy elköltsék. A résztvevők fele a pénzt valakire költötte, akik ismert (ők voltak azok, akik ígéretet tettek a nemeslelkűségre), a másik fele magára költötte. Így minden résztvevőnek egy sor döntést kellett hoznia a nagylelkű viselkedésről: neki adják-e valakinek, aki közel áll hozzájuk, és az ajándék mértékéről és költségéről is dönteni kellett.
Döntés közben a kutatók mérték a három agyterület aktivitását. A résztvevőket megkérdezték – kísérlet előtt és után –, mennyire érzik boldognak vagy elégedettnek magukat – írta a Sciencedaily.com.