Vannak embertársaink, akik különösen kifinomult szaglószervvel rendelkeznek, ők lesznek a parfümkészítők, vagy éppen olyanok, akik egy tavaszi erdei sétán az illatok alapján többet tudnak meg a természetről, mint átlagos szaglású embertársaik.

   John McGann a Rutgers Egyetem pszichológia professzora 14 évnyi kutatás után megállapította, hogy az ember szagérzékelése ugyanolyan jó, mint a többi emlősé, a rágcsálóké és a kutyáké. Minderről a Független.hu írt az Eurekalert.org cikke nyomán.

   A professzor szerint az ember rengeteg különböző szagot képes megkülönböztetni, sokkal többet, mint amennyit a szakkönyvek állítanak. Ez utóbbiak szerint az ember „csak” mintegy tízezer szag között tud különbséget tenni.
   A tudományos hírekkel foglalkozó portál írása szerint a 19. században gyökerező téves felfogás Paul Broca agysebész és antropológus nevéhez fűződik, aki azt állapította meg, hogy az ember szaglószerve csökevényes, mert kisebb a szaglógumója a többi emlősállaténál.
   McGann érvelése szerint az igazság az, hogy az emberi szaglógumó, ami beazonosítani a szagokat az agy más területeire küldi a jeleket, elegendően nagy, és az idegsejtek számában hasonló a többi emlőséhez. Az orrban a szagló receptorok fizikai kontaktusba kerülnek a szagot alkotó molekulákkal, és erről információt küldenek az agyba.
   A kutató szerint hihetetlen mennyiségű szagot vagyunk képesek érzékelni és megkülönböztetni. Bizonyos szagokra érzékenyebbek vagyunk mint a rágcsálók vagy a kutyák, és képesek vagyunk követni a szagok útját. Ráadásul a viselkedésünket és az érzelmi állapotunkat is befolyásolja a szagérzékelésünk.
   Pierre Paul Broca francia patológus és idegsebész volt 1879-ben az írta, hogy a szaglórendszerünknek a többi agyterülethez viszonyított kisebb területe azt jelenti, hogy az embernek szabad az akarata, és nem kell, hogy a szaglására támaszkodjon a túlélése érdekében, ahogy a kutyák vagy más emlősök teszik.
   McGann úgy véli, semmi nem támasztja alá azt a nézetet, hogy a nagyobb szaglógumó önmagában fokozza a szagérzékelést. A kutyák valószínűleg jobbak az embernél, ha a vizeletszagokat kell megkülönböztetni egy tűzcsapon, az emberek pedig jobbak, ha egy finom bor illatában kell különbséget tenni, de az ilyen összehasonlításokhoz kísérleti megerősítésre van szükség. Az ember gyenge szaglásáról szóló mítosszal az a baj, hogy elfedi a szaglás igen fontos szerepét. A szaglás erősen befolyásolja az emberi viselkedést, emlékeket és érzelmeket hív elő, befolyásolja az észlelést.
   Bár a szaglás romlik az öregedéssel, az orvosoknak mégis aggasztó jelnek kell tekinteniük, ha a páciens elveszti a szagérzékelő képességét, mindez ugyanis súlyos betegségek előjele lehet – olvasható az Eurekalert.org írásában.