Mind több család szembesül azzal, hogy idős hozzátartozóit el kell látnia, segíteni a számukra egyre nehezebbé váló állapotuk elviselését. Különösen nehéz a sokat fekvő idős emberrel, akit még a család féltése is ágyba kényszerít.

   Egy kutatás szerint többet árt, mint használ a kórházban fekvő idős betegek mozgásának korlátozása, amelyről az Eurekalert.org cikke nyomán a Független.hu írt. Nyilván a tapasztalatok otthonra is vonatkoznak.
   Sharon K. Inouye az Öregedés Kutatásának Intézete (Institute for Aging Research) igazgatója elmondta, hogy az intézetének kutatói alaposan megvizsgálták, helyes-e az a szemlélet, amely nyomán korlátozzák a páciensek mozgását annak érdekében, hogy elkerüljék az eleséseket. Kiderült, hogy fekve ugyan nem esnek el a betegek, de súlyos mellékhatásokat kockáztatnak ezzel náluk.
   Ahogy dr. Inouye a JAMA belgyógyászat szakfolyóiratban megírta, egy 2009-es becslés szerint a kórházi betegek idejük 95 százalékát az ágyban fekve töltik. A kórházi mozgás korlátozása egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a kórházi kezelés utáni szindrómához vezetnek. Vagyis a mozgásmegvonás a hospitalizációt (olyan magatartászavar, amely hosszabb kórházi, vagy más intézeti például nevelőotthoni tartózkodás miatt alakul ki) követő nagyfokú sérülékenységhez, a funkciók hanyatlásának megnövekedett kockázatához, és az újra kórházba kerüléshez vezet.
   Dr. Inouye azt ajánlja a betegbiztosítóknak (és követendő mindez az otthoni ápolásnál is), hogy mozdítsák elő a mobilitást, ne arra ösztönözzenek, hogy az ápolók a betegeket ágyban tartsák. Ezek között az intézkedések között szerepel a felügyelettel való séta, segédeszközzel és képzett személyzettel vagy képzett önkéntesekkel. A kutatók szerint a népesség gyors öregedésével ez a kérdés nagyon fontossá fog válni – olvasható az Eurekalert.org cikkében.