Mifelénk az ivóvíz természetes dolog. Csak kinyitjuk a csapot és folyik a víz, amellyel sokszor igen bőkezű bánunk. Pedig komoly versenytársunk is van a pazarlásban, mégpedig az élelemtermesztés. A nagyvilágban ez már sokfelé jelentős gondokat okoz.

   Gyorsabban apasztja a felszín alatti vizeket az élelemtermelés a világ sok táján, mint amilyen ütemben a természet azt pótolni tudná – állapította meg egy a Nature magazinban megjelent új tanulmány.
   Ahogy a magazin cikkében olvasható, a talajvizet főként a rizs-, búza- és kukoricaföldek, valamint gyapotültetvények öntözésére használják. A világon Pakisztán, az Amerikai Egyesült Államok és India exportálja a legtöbb, gyorsan apadó felszín alatti vízkészlettel öntözött élelmiszert.
   A londoni University College kutatói szerint az élelemellátás veszélybe kerül, ha nem védik meg a talajvizet. Az öntözésre használt víz mintegy 43 százaléka felszín alatti vízrétegekből származik, tehát nem folyókból és tavakból. A felszín alatti rétegek közül soknak a vizét olyan gyorsan elhasználja a gazdaság, hogy azt az esők nem tudják pótolni.
   A 2000-es években a szakértők úgy vélték, hogy az öntözés a nem megújuló vízforrások 20 százalékát veszi igénybe. A 2010-es években ez több mint ötödével nőtt. A tudósok régóta tisztában vannak a talajvíz mennyiségének csökkenésével, az új tanulmány azonban azt kutatta, hogyan befolyásolja a mezőgazdasági termények kereskedelme a vízellátást. A világ lakosságának túlnyomó többsége olyan országokban él, amelyeknek szinte a teljes alapvető élelmiszer-importja a nagyrészt talajvízzel öntöző országokból érkezik.
   A kutatók azt találták, hogy az öntözésre használt, nem megújuló felszín alatti vizek mintegy 11 százaléka függ össze a világ élelmiszer-kereskedelmével. Ennek kétharmada három ország, Pakisztán, az Egyesült Államok és India között oszlik meg. A kétezres évek eleje óta egy évtized alatt Kína megduplázta a nem megújuló felszín alatti vizek használatát, de India és az Egyesült Államok is jelentősen megnövelte azt. Az Egyesült Államok, Mexikó, Szaúd-Arábia és Kína a nem megújuló vízforrások tíz legnagyobb mezőgazdasági felhasználói között vannak, azonban ezek az országok a fogyó felszíni vízkészlettel öntözött termények fő importőrei is – derül ki a tanulmányból.