Ha az embernek fáj valamije, akkor nagy valószínűséggel másként látja a világot, kevésbé képes figyelni a munkájára, környezetére, sőt van olyan fájdalom, amely mellett már semmi sem érdekes, csak az, hogy mikor enyhül végre.

   A fájdalom problémája egyidős az emberiséggel. Minden korban az adott hitvilágnak és a rendelkezésre álló orvosi ismereteknek megfelelően próbáltak megoldást találni ellene – írta a DrPortal.hu.

   Az orvostudománnyal foglalkozó szakportál cikke szerint hosszú és nagyon rögös út vezetett a valódi segítséget jelentő fájdalomcsillapító gyógyszerek megjelenéséig. Szerencsére ma már senkinek nem akarják meglékelni a koponyáját egy migrénes roham jelentkezésekor, azonban számos régi gyógymód ma is használatban van. Ezek egy része kiállta a modern orvostudomány próbáját is, számos közülük azonban legfeljebb placebo hatással rendelkezik, vagy éppenséggel árt.
   Őseink meglehetősen hamar rájöttek arra, hogy a különböző külső körülmények okozta sebesülések és a fájdalom között szoros kapcsolat van. Azt is látták, hogy amint a sérülések látható jelei elmúlnak, általában a fájdalom is enyhül vagy elmúlik. Azokkal az esetekkel azonban, amikor a fájdalomnak nem volt külső, látható oka, mint például a fejfájás, vagy ízületi fájdalmak, nem tudtak mit kezdeni. Éppen ezért ezeket a fájdalmakat gonosz erők mesterkedésének tulajdonították és megoldásként a különböző varázslatokhoz fordultak. A varázslók terápiás eszköztára hihetetlenül szélesnek bizonyult, mindent megpróbáltak a rontó szellemek kiűzése érdekében. Gyakran előfordult, hogy a páciens nem a fájdalomba, hanem a szelleműzésbe halt bele.
   Az ókor – ahogy az emberi civilizáció fejlődésében – a gyógyításban is igazi áttörést jelentett, igaz, a diagnózis és a gyógyítás során is ekkor még jelentősen keveredett a spiritualitás és a tapasztalaton alapuló terápia. Az i.e. 18.-16. században virágkorát élő óbabiloni birodalom idejéből maradtak fenn az első írásos emlékek a különböző betegségek, így a fájdalmak kezeléséről is, i.e. 2500 évvel pedig már az egyiptomi birodalomból részletes leírások maradtak ránk. A koponyalékelést – hogy a rontás azon keresztül távozhasson – a leletek tanúsága szerint már mintegy 10.000 évvel ezelőtt is használták, a művelet pontos leírása mégis az ókori Egyiptomból származik.
   Ugyanakkor ez volt az az időszak, amikor számos, a mai modern orvoslás módszereivel is igazolható fájdalomcsillapítási eljárást felismertek és eredményesen alkalmaztak. A mákgubóból nyert ópiumot általános fájdalomcsillapítónak tekintették. Gyakori volt a mandragóra növény alkalmazása, de gyógyítottak a nadragulya főzetével is, vagyis terápiás céllal használták már az atropint. Az ókori Hellász gyógyítói pedig már „kombinált” terápiákat, több különféle gyógynövényből összeállított főzeteket is használtak a különböző betegségek enyhítésére, így a fájdalom csillapítására is.
   Honfoglaló őseink táltosai is széleskörűen vetették be a különféle gyógyfüveket, valamint a különböző erjesztett, alkoholtartalmú italokat, főzeteket is a fájdalmak csillapítására. A gyógynövények vagy főzetek füstjének belélegzése, az inhalálás szintén elterjedt gyógymód volt.   Sajnos, ebben az esetben is igaz volt, hogy bizonyos gyógyítónak vélt megoldás sokkal inkább ártott, mint használt.
   Számos, jelenleg is velünk élő, az úgynevezett népi gyógyászatban alkalmazott gyógymód gyökerei az ókori orvosokig, vagy éppen a sámánokig nyúlnak vissza. Az olyan gyógynövények, mint például az őszi margitvirág vagy a csalán fájdalomcsillapító hatását széleskörű tapasztalat támasztja alá. Vannak ugyanakkor olyan népi „gyógymódok”, amelyek kifejezetten ártanak. Ilyen az alkoholos italok, párlatok fájdalomcsillapítóként történő alkalmazása, pedig az alkohol fogyasztása sokkal inkább ront, mintsem javít az állapoton. A következtében kialakult bódultság miatti eltompulás nem keverendő össze a hatékony fájdalomcsillapítással, hatása rövid távú, ráadásul dehidratál, ami tovább súlyosbíthatja a tüneteket.
   Fontos tehát látnunk, ugyan őseink sokat tettek a korszerű orvoslás kialakulásáért, de ha fájdalmaink vannak, az ősi módszerek helyett érdemes klinikailag igazolt, hatékony terápiát alkalmazni. A ma is előforduló javasasszonyok helyett a szakorvosok jelentik az igazi segítséget – olvasható több más mellett a DrPortal.hu írásában.