Szent-Györgyi Albert 1928-ban fedezte fel a C-vitamint és a szervezetre gyakorolt jótékony hatásait.
Az utóbbi években egyre-másra jelennek meg olyan tudományos kutatásokról szóló tudósítások, amelyek nem vitatják ugyan a C-vitamin erényeit, de esetleges veszélyeire is figyelmeztetnek.
A napi minimális C-vitamin-szükséglet 60 mg, ám ez csak ahhoz elég, hogy ne alakuljon ki a skorbut, bevérzésekkel, vérszegénységgel, foghullással járó hiánybetegség.
A nagy mennyiségű, 1000 mg-ot meghaladó C-vitamin-pótláskor azonban jelentős gyógyszerkölcsönhatásokkal is számolni kell. Jóllehet egyes krónikus betegségek eredményesen kezelhetők magasabb dózisú C-vitamint tartalmazó kiegészítőkkel, ám ezek speciális esetek, amelyek rendszeres orvosi ellenőrzést igényelnek.
A köztudat szerint az aszkorbinsav a legsokoldalúbb egészségvédő vitamin, amelynek ártalmatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem halmozódik fel a zsírszövetben, a fölösleges mennyiség a vizelettel távozik. Egyre több tudományos kutatás igazolja azonban, hogy használatakor nem volna szabad túlzásokba esnünk.
Akik rendszeresen, megszakítás nélkül napi 600–800 mg-nál több C-vitamint fogyasztanak a visszatérő hasgörcsökkel számolhatnak. Ezt elsősorban a tartósan szedett, nyújtott hatású, szintetikusan előállított, napi 1000 mg feletti C-vitamin-bevitellel lehet elérni.
A leggyakoribb komplikáció a vesekőképződés. A nagy mennyiségben bevett aszkorbinsav ugyanis a szervezetben sajátos kémiai anyaggá, oxaláttá alakul át. A napi 1000 mg-ot elsősorban azoknak nem tanácsos túllépniük, akiknek már volt kalcium-oxalátos vagy húgysavas köve, illetve genetikusan hajlamosak a vesekőképződésre.
A kutatók azt is kiderítették, hogy az aszkorbinsav kis kristályok formájában nemcsak az egyik legfontosabb méregtelenítő szervünkben, a vesénkben, hanem a test szöveteiben is felhalmozódhat.
A nagy dózisú C-vitamin-bevitelt ellenzők sorába az utóbbi években egyre több onkológus is beállt. Az utóbbi években kísérletek sora támasztotta alá, hogy a C-vitamin nem tesz különbéget a daganatos és az egészséges sejtek között, ezért a betegséget okozókat is „megvédi”, így veszélyezteti a rákkezelések hatásosságát.
A C-vitamin esetében is igaz: a kevesebb időnként több lehet!