Az emberi életben tíz-húsz év is komoly időtartamot jelent, ugyanakkor a Föld életében ezek alig értelmezhető pillanatok. De ha már tíz-, vagy húszmillió évről esik szó, annak komoly jelentősége lehet. Éppen ezért jó, ha felfrissítjük a dinokkal kapcsolatos ismereteinket.

   A dinoszauruszok eddigi legkiterjedtebb törzsfáját állították össze brit és amerikai paleontológusok, akik kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az őslények 250 millió évvel ezelőtt, a feltételezettnél 20 millió évvel korábban kezdték el benépesíteni bolygónkat.
   A Biology Letters című folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók leírják, hogy miként állították össze az őslények törzsfáját, amelyen közel ezer faj kapott helyet. Kutatásaik arra is következtetni engednek, hogy a dinoszauruszok korábban valamiképpen túlélhettek egy tömeges kihalási eseményt.
   A paleontológusok modellje szerint az első dinoszauruszok körülbelül 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Az első madarak 165-172 millió évvel ezelőtt váltak le a dinoszauruszok törzsfájáról, a madarak összes ismert csoportja pedig a 108 millió és 69 millió év közötti periódusban, a késő kréta időszakban fejlődött ki.
   A tetszetős modell szépséghibája, hogy a dinoszauruszok megjelenését 10 millió évvel korábbra teszi, mint a legrégebbi ismert fosszíliák. A legidősebb dinoszaurusz a 2013-ban azonosított Nyasasaurus parringtoni, amelynek maradványai még 1956-ban kerültek elő a Nyasa-tó környékén.    A fosszíliák 240 millió évesek, ami azt jelenti, hogy a paleontológusoknak vakon meg kell bízniuk a matematikai modellezésben, legalábbis addig, amíg még korábbi ősmaradványok nem kerülnek elő. A kutatócsoport szerint azonban a dinoszauruszok megjelenését további 10 millió évvel korábbra is ki lehet tolni.
   Amennyiben a brit és amerikai paleontológusok számításai helytállóak, kiderül, hogy a dinoszauruszoknak sikerült túlélniük a perm-triászi kihalási eseményt. A körülbelül 251 millió évvel ezelőtti Nagy kihalás volt a földtörténet legpusztítóbb eseménye, amelynek során a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi fajok 70 százaléka tűnt el.