Sajnálatos módon egyre több állatot már csak filmekről, fotókról láthatunk és mind kevesebb olyan ember él közöttünk, aki láthatta őket a kihalásuk előtt természetes környezetükben és élve.

   A Földön élő gerinces fajok populációi 58 százalékkal szorultak vissza, míg az édesvizekben megfigyelt populációk 81 százalékos csökkenést mutatnak az 1970-es adatokhoz képest – derült ki a Természetvédelmi Világalap (WWF) világszerte csütörtökön megjelent Élő bolygó jelentéséből (Living Planet Report).
   A kétévente megjelenő jelentés 2016-os kiadása friss kutatási adatokra támaszkodva riasztó adatokat közöl: ha a Föld lakossága változatlan módon és mértékben használja továbbra is bolygónk erőforrásait, akkor becslések szerint a gerinces fajok populációinak jelenlegi 58 százalékos visszaszorulása 2020-ra ez az adat már 67 százalékos veszteséget jelenthet.
   A tengeri élőhelyek sincsenek sokkal jobb helyzetben, mint az édesvízi élőhelyek, a folyók és tavak, amelyek a legnagyobb mértékben sínylették meg az elmúlt évek kizsákmányoló folyamatait. A tengeri élőhelyek közül a Föld legnagyobb fajgazdagságú élőhelyeinek számító korallzátonyok vannak a legnagyobb veszélyben. A tudósok elemzése szerint 2015-2016-ban történt meg a földtörténet harmadik legnagyobb mértékű korallpusztulása, amely miatt a korallzátonyok háromnegyedét veszélyezteti közvetlenül a teljes pusztulás. A populációk csökkenésének még mindig az egyik legfőbb oka az emberi tevékenység, illetve az emberi tevékenység hatására felgyorsult éghajlatváltozás.
   Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója szerint ki kell venni részünket a bolygó megmentéséből, ha szeretnénk, hogy a jövő generációi is részesüljenek a tiszta levegőből, az ivóvízből, a termőföld adta egészséges élelmiszerekből, és mindabból, amitől az emberiség egészsége és jóléte függ.
   A jelentés szerint a Duna-Kárpátok régióban az utóbbi két évszázadban a vadászat és az élőhelyek visszaszorulása miatt drámaian csökkent az erdei nagyragadozók létszáma. Ez a trend azonban az utóbbi években megfordulni látszik, köszönhetően az Európai Unió Élőhelyvédelmi és Madárvédelmi Irányelveinek, amelyek stabil hátteret szolgáltatnak az európai természetvédelemnek.
   Andreas Beckmann, a WWF Duna-Kárpátok Programirodájának igazgatója úgy véli, az eurázsiai hiúz, a szürkefarkas és a barnamedve visszatérése azt mutatja, hogy a természet megújulása lehetséges a támogató politikai szándék, az előremutató szabályozási keretrendszer és az elkötelezett támogatók összefogásával.