Vannak, akiket semmi sem zavar, ha enni akarnak, egy nem túl tiszta büfé, egy piszkos tányér, vagy evőeszköz sem akadály, míg mások különösen ügyelnek a higiéniára, de még ők sem akadályozhatják meg, hogy esetenként valami nem odaillő kerüljön az ételükbe.

   A globalizációnak és a Földön keresztül-kasul utaztatott élelmiszereknek köszönhetően bárhol előfordulhat, hogy kedvenc csemegénkkel együtt egy-egy nem várt vendég is érkezik a konyhaasztalunkra – írta a DrPortal.hu a Theconversation.com cikke nyomán.

   Egy WHO (az ENSZ egészségügyi világszervezet) jelentés szerint a mezőgazdasági és állattenyésztői tevékenységek higiéniai követelményeinek betartása és a globális élelmiszerkereskedelmi szabályozás is meggátolja, hogy paraziták kerüljenek az élelmiszerláncba, ám az óvintézkedések ellenére is előfordulnak parazitafertőzések. A szakértők az esetek gyakorisága, globális eloszlása és egészségügyi következményei alapján rangsorolták az élelmiszereinkben megbúvó legveszélyesebb parazitákat.
   A legveszélyesebbek 24-es listájának első tíz helyezette közé tartozik a sertés galandféreg, amely kifejlett korában akár a tízméteres hosszt is elérheti és ezzel a mérettel az egyik legnagyobb szalagféreg, amely megfertőzheti az embert. A féreg nyers vagy nem jól átfőtt sertéshús elfogyasztásával kerülhet az ember szervezetébe lárva ciszta (borsóka) állapotban, amelyek a gyomorban kikelnek és a belekben rövid idő alatt kifejlődnek. A fertőzés viszonylag ritkán jár súlyos panaszokkal azon kívül, hogy mivel elszívja a tápanyagot a gazdaszervezet elől, alultápláltságot okoz.
   Az Echinococcus granulosus némileg kisebb, 3-7 méter hosszúságúra növő galandféreg cisztás holyagférgességet okoz. Végső gazdái a kutyafélék, juhok és egyéb haszonállatok. Az ember általában a kutyák ürülékén keresztül, illetve az azzal szennyezett élelmiszer, vagy talaj útján fertőződik. A peték rendkívül szívósak, még fagypont alatt is hónapokig fertőzőképesek maradnak és elsősorban a májat veszik célba, ahol cisztákká alakulnak. Mivel a ciszták lassan növekednek, a tünetek gyakran csak évek múlva jelentkeznek. A ciszták sokliternyi folyadékot tartalmaznak, és dugig vannak fertőző, lárva állapotú protoscolex-szel. A ciszták spontán szétesése életveszélyes sokkhoz vezethet.
   A Toxoplasma gondii egysejtű parazita, amely gyakorlatilag minden melegvérű emlőst megfertőz, de általában macskákban és rágcsálókban élősködik. Általában mindenütt megtalálható, ezért az embert megfertőző egysejtűok közt a legelterjedtebb. A fertőzések aránya a világ különböző részein 10-80% között mozog, ám mivel a parazita a gazdaszervezet akár egész életén át nyugvó állapotban maradhat, a legtöbb érintett tünetmentes, és nem is tud a fertőzésről. Nem árt viszont tudni, hogy a legnagyobb veszélyt a kismamákra jelenti mivel a placentán átjutó parazita magzati rendellenességeket vagy akár vetélést is okozhat, ezért lehetőleg ne a kismamák ürítsék ki a macskaalmot.
   A Cryptosporidium egysejtű parazita főként szennyezett víz vagy szennyezett vízzel öblített élelmiszerek útján terjed. A pasztőrözetlen sör vagy tej, vagy szennyezett tenger gyümölcsei számos járványt okoznak. A parazita a világ minden részén megtalálható. A fertőzést gyakran az okozza, hogy fertőzött állatok ürüléke kerül az ivóvízbe. Egészséges embereknél a fertőzés erős, vízszerű hasmenést okoz, amely általában magától elmúlik. Megelőzése érdekében alaposan mossuk meg az „előmosott” salátákat is.
   Az amőbás dizentéria kórokozója az Entamoeba histolytica ugyancsak egysejtű parazita, az amőbás vérhas okozója. A véres hasmenéssel és alhasi fájdalommal járó fertőzés akár életveszélyes is lehet. A helyzetet tovább súlyosbítja, ha a parazita a belekből tovább terjed és a májban és egyéb szervekben tályogokat képez.
   A Trichinella spiralis egy sertés gyűrűsféreg, amely trichinellosist (izom-fonálféreg okozta betegség) okoz. Az izomszövetet támadó fertőzést nyers vagy nem megfelelően hőkezelt sertéshús vagy sertéshúskészítmény például füstölt kolbász fogyasztásával kaphatjuk el. De ugyanígy okozhatja vaddisznó vagy rozmárhús is.
   Az Opisthorchiidae laposféreg család elsősorban Délkelet-Ázsiában elterjedt, bár egyes fajok Európában és Oroszország területén is megtalálhatóak. A fertőzést úgy kaphatjuk el, ha olyan nyers vagy nem megfelelően hőkezelt édesvízi halat eszünk, amely a parazita lárvájával megfertőzött csigákat fogyasztott. A lárvák a halakban átalakulnak és a halat elfogyasztó emlős, vagy ember szervezetében féreggé fejlődnek, amelyek aztán az epevezetékben és az epehólyagban vernek tanyát. Itt rakják le a petéiket, melyek végül a széklettel ürülnek a gazdaszervezetből, és a vízben kikelve újabb csigákat fertőznek meg.
   A kóbor kutyák és macskák gyakran hordozzák a parazitát. A krónikus, hosszú távú Opisthorchiidae fertőzés szoros összefüggésben áll a máj és epevezeték rákkal. A halak fagyasztásával és hőkezelésével a fertőzés megelőzhető, azonban a pácolás, szárítás, sózás vagy füstölés önmagában nem elég.
   Az Ascaris orsógiliszta a maga akár 35 cm-es hosszával a leghosszabb emberben élő gyűrűsféreg, és mivel a Föld népességének 25%-a fertőzött, kijelenthető, hogy a leggyakoribb humán parazita. Elfogyasztását követően a belekbe kerülő petékből lárvák kelnek ki, amelyek ezt követően a vénás keringéssel a tüdőbe, majd a légutakon keresztül a torokba jutnak. Itt aztán a gazda lenyeli őket és a gyomorba, majd ismét a belekbe kerülnek, ahol végre kifejlett férgekké alakulhatnak.
   A fertőzés és a tünetek súlyosság a férgek számától függ, melyek méretüknél fogva akár bélelzáródást okozhatnak.
A Trypanosoma cruzi egysejtű parazita a Chagas-kór okozója. Az éveken át lassan kialakuló betegség alattomosan támadja meg a különböző szerveket, köztük a szívet, miközben gyakran csak enyhe tüneteket okoz, vagy teljesen tünetmentes marad. Végül aztán súlyos, sőt olykor halálos szív és bélrendszeri problémákhoz vezet.