Talán csak a második világháborút megelőző években volt akkora jelentősege annak, hogy ki az eredeti magyar, vagy kinek milyen eredetű a származása, mint napjainkban, amikor nagyon sokan a közel-keleti és a fekete afrikai népek tömeges beáramlásától rettegnek.

   Eddig is közismert volt, hogy a magyarság egy erősen keveredett eredetű nép, de ezt most a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetében folyó kutatások is megerősítik. De ahogy Szent Istvánnak Imre fiához intézet idézetéből is kitűnik, ez csak jót tesz a nemzetnek.

   „...Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” Ez volt a nagy király egyik igen elgondolkodtató intelme fiához. Nos, mint az akadémia tudósainak kutatásából is kiderül, a sok száz év viharos történései erről gondoskodtak. Több gyökerű népességről tanúskodnak ugyanis a honfoglaló magyarok anyai génjei, amelyek között az ugor eredetű genetikai elemek éppúgy jelen lehettek, mint a közép-ázsiai török népekre jellemzők.
   A kutatás alapjául tizenhat Kárpát-medencei lelőhelyről származó 144, többségében honfoglalás kori csontváz szolgált, emellett egy kisebb, dél-alföldi, 7-9. századi csoport bevonásával az itt élő avar populáció genetikai jellemzőit is vizsgálták. A tudósok az eredményeket más publikált archaikus és modern mintákkal összevetve arra a következtetésre jutottak, hogy míg a kisebb mintaszámú vizsgált mikroregionális avar csoport inkább dél- és kelet-európai jellegzetességekkel bír, a honfoglaló populációt nyugat-eurázsiai jellegzetességek mellett mintegy negyedrészben közép-ázsiai és észak-ázsiai típusok alkotják.
   Mindez megerősíti azokat a feltevéseket, amelyek szerint a honfoglaló népesség anyai ági genetikai öröksége nagyon heterogén, és jelenleg nincsen ok arra, hogy a honfoglalók genetikai előzményeit csupán egy adott régióból vagy népességből eredeztessük. A kapott eredmények összehasonlító analízise alapján a honfoglaló populációban mind az ugor eredetű, mind a közép-ázsiai török népekre jellemző genetikai elemek jelen lehettek – áll az MTA közleményében. Az archeogenetikai eredményeiket a Scientific Reportsban jelentették meg kutatók.
   Az ázsiai típusok a honfoglalás kora óta eltelt bő évezredben szinte teljesen kikoptak a magyarság genetikai állományából, azonban néhány recens – jelenkori –székely és csángó mitokondriális DNS-típus fennmaradó nyomaira utalhat. A kutatásnak a történeti tudományokra nézve is fontos eredménye, hogy rámutat, a 10. századi népességnek a régészeti leletanyag alapján kimutatott eltérései mögött nem áll egy anyai ági vérségi-rokonsági szervező erő – derül ki az MTA kutatásának eredményéből.