Nagyon sok olyan ember él közöttük, akit ki lehet kergetni a világból már csak a pók gondolatával is. Az ő állapotuk az arachnofóbia, amely ma a világ egyik leggyakrabban előforduló szorongásos megbetegedése és magyarul pókiszonynak nevezünk. A most következő hírünk nyilván nem nekik szól.

   A pókok kutatói, az arachnológusok hazánkban évente tartanak konferenciát. A 17. szakmai találkozóra a Velencei-tónál kerül sor, ahol nemrégiben jelentős tudományos eredményt értek el – írta meg az Apropok.blogspot.hu.

   Dr. Szinetár Csaba és Kancsal Béla 2007-ben a Velencei-tavon új pókfajt, az európai álkalózpókot (locus typicius) fedezte fel, amely a vízfelszín felületi feszültségét kihasználva, azon portyázva vadászik ízeltlábú zsákmányára. A világon először a két magyar kutató dokumentálták a faj létezését az európai álkalózpók típuslelőhelye ugyanis a Velencei-tó.
   Az eltelt majd egy évtized alatt nemcsak Magyarországon találtak álkalózpókot, de Franciaországból, Fehéroroszországból és Görögországból is kerültek elő újabb példányok.
   A pókkutatók éves konferenciáját, a 17. Magyar Pókász Találkozót szeptember 16-18. között rendezik meg a dinnyési MOHOSZ Üdülőben. A szakmai találkozón idén harminc kutató és doktoranduszhallgató vesz részt, köztük erdélyi egyetemekről és Délvidékről is érkeznek érdeklődők. A konferencián meghívottként részt vesznek a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Chernel István Madárvárta munkatársai, valamint helyi, a biológia iránt érdeklődő tanulók.
   Világszerte közel fél-százezer, hazánkban pedig majdnem ezer pókfaj ismert, amelyeket nem csak különleges életmódjuk miatt érdemes kutatni, hanem gyakorlati jelentőségükért is, hiszen a pókméreg számos vegyülete a gyógyszerfejlesztés kiindulópontja, a pókselyem pedig a világ egyik legerősebb anyaga. A pókok ragadozóként számos életközösségben töltenek be kulcsszerepet – derül ki az Apropok.blogspot.hu írásából.