A parlagfű az allergiások első számú közellensége, Európában először Franciaországban jelent meg. Térhódítása az 1860-as években kezdődött, amikor valószínűleg burgonya-, vöröshere-, esetleg búza vetőmagszállítmányokkal, illetve az első világháború során lovak takarmányával került a kontinensre.
Jelentősen, a tavalyi harmadára csökkent a parlagfűvel fertőzött terület nagysága Fejér megyében, ahol a hatóság július eleje óta ellenőrzi a gyomnövény irtását.
Mindezt dr. Sziebert Gergely, a Fejér Megyei Kormányhivatal élelmiszer-biztonsági és földművelésügyi főosztályának vezetője mondta a térségben szerdán kezdődő helikopteres felderítéssel egybekötött sajtótájékoztatón.
A kormányhivatal a tervek szerint 200 ezer hektár területet ellenőriz. Külterületeknél a felderítéseket a kormányhivatalok illetékes hatóságai, földhivatalai végzik, belterületek esetében pedig az önkormányzatok. A növényvédelmi bírság kiszabása a megyei növényvédelmi hatóság jogköre, mértéke tizenötezer forinttól akár ötmillió forintig is terjedhet.
Szalkai Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezető helyettese szerint a hatóságok célja nem a bírságolás, hanem az, hogy a földhasználók önkéntesen végezzék el területükön a parlagfű mentesítést. Jordán László, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elnökhelyettese hozzátette, az irtás mellett fontos a megelőzés is, ezért a Növényorvosi Kamarával együttműködve egy védekezést bemutató képzéssorozatot hirdettek a mezőgazdasági termelőknek. Mivel a parlagfű nemcsak közegészségügyi problémát jelent, hanem a mezőgazdaságban, mint gyomnövény közvetlenül is gondot okoz, a Nemzeti alaptantervbe is bekerült a védekezés fontossága. Felső tagozatban és középiskolában is osztályfőnöki óra keretében hívják fel a figyelmet a parlagfűirtás szerepére. A földhasználóknak és földtulajdonosoknak törvény írja elő, hogy minden év június 30-áig végezzék el földterületeiken a parlagfű-mentesítést és tartsák fenn a gyommentes állapotot.
A szakemberek szerint a növényt a virágzása előtt kell elpusztítani, hogy ne szórhasson virágport, és ne érlelhessen termést. Általában három kaszálás biztosít megfelelő eredményt. Ha a háromszori kaszálás nem valósítható meg, úgy az egyszeri kaszálás a virágzást közvetlenül megelőző időszakban a leghatékonyabb.