Már a tudat is megviseli a beteget, amikor kiderül, hogy bajával, betegségével kés alá kell feküdnie, meg kell őt műteni. A műtét is számtalan kockázattal jár, de a többnyire hosszadalmas és sokszor fájdalmas lábadozás sem kellemes. Az úgynevezett kulcslyuksebészettel mindez sokkal barátságosabbá válik.

   A kulcslyuksebészet, vagyis a neuroendoszkópia legújabb technikai fejlesztéseiről tartottak műtéti bemutatókat szerdán a Debreceni Egyetem idegsebészeti klinikáján.

   A 3D-s endoszkóppal végrehajtott műtéteket, amelyeket Bognár László, a klinika igazgatója svájci, német és ausztrál professzortársaival végzett el, kivetítőkön keresztül követhették nyomon a kurzusra Norvégiából, Angliából, Oroszországból, Brazíliából, Japánból, Indonéziából, Ukrajnából, Olaszországból és az Egyesült Államokból, valamint a hazai idegsebészeti centrumokból érkezett szakorvosok.
   Ismertetése szerint a neuroendoszkópos technika olyan speciális eljárás, amellyel a hagyományosnál kisebb metszést ejtenek a koponyán, és az endoszkópos kamera segítségével tárják fel az operálni kívánt területet. Az endoszkópos operációval minimálisra csökkenthető a szövődmények kockázata és lényegesen kisebb terhelésnek vannak kitéve a betegek, mint a hagyományos műtéteknél – derül ki az MTI híréből.
   Kulcslyuksebészeti eljárással ma már számtalan műtét elvégezhető. A kulcslyuksebészeti, vagy szakszerűbben megnevezve a minimál invazív sebészeti technikák alkalmazása során a legkorszerűbb műszerekkel műtve az orvoscsoport lerövidíti a műtéti beavatkozást követően a fájdalom és a rehabilitáció időtartamát, a kozmetikai eredmény is lényegesen jobb, a későbbi szövődmények, például sérvek, gyulladások előfordulása is ritkább.
   A minimál invazív sebészeti technika egy gyűjtőfogalom, voltaképp az endoszkópia egyik fajtája. A hagyományos endoszkópiát már az 1800-as évek végén is ismerték, és a természetes testnyílásokon, mint például a szájüreg, végbél, húgycső stb., diagnosztikai és terápiás céllal történő, lencsével szerelt cső alakú eszközök bevezetését értjük alatta. Azaz az egyes testüregekbe merev vagy hajlékony „csöveket” juttatnak be, amelyeken keresztül fényforrást, kamerát, fogó- és vágóeszközöket, szöveti mintavételre alkalmas tűket is vezethetnek az operálandó területekhez, szervekhez.