Az érzelmek nyelvét a világon bárhol megértik, bárki is használja – derül ki egy kutatás eredményéből.

   Nem kell hosszú éveket nyelviskolában tölteni ahhoz, hogy ezt a nyelvet megértsük. Erre a felismerésre jutottak azok a tudósok, akik namíbiai és brit lakosok reakcióit tanulmányozták.

   A Telegraph cikkéből kiderül, velünk született képességünk a nevetést értelmezni. Azt már korábban is megállapították, hogy bizonyos genetikai jellemzők minden egyes embernél fellelhetők. Szintén közös bennünk, hogy gondolatainkat összetett rendszerek, nyelvek segítségével továbbítjuk a másik ember felé. A nyelv eszközével nemcsak gondolatokat, de érzelmeket is ki tudunk fejezni, de erre a célra hanghatásokat, mimikát, gesztusokat is latba vetünk.
   Bár a gesztusok erősen kultúra-függőek lehetnek, bizonyos alapvető dolgok mégis közösek. Mint a University College London kutatói megállapították, a vidámság, a düh, a félelem, a szomorúság és az undor olyan alapérzelmek, amiket kulturális és társadalmi háttértől függetlenül megértünk Timbuktutól Japánig.
   A bizonyítékot egy afrikai törzs tagjainak és az Egyesült Királyság lakóinak válaszai szolgáltatták. Mindkét csoport meghallgatott egy történetet egy szomorú emberről, majd két, a másik kultúra képviselőjétől származó hangot hallottak felvételről: egy sírót és egy nevetőt. Meg kellett állapítaniuk, melyik fejezi ki a történetben leírt szomorúságot.
Namíbia áram és vízvezeték nélkül élő lakói ugyanolyan magabiztosan döntöttek a sírás mellett, mint a britek, bár kultúrájuk és életmódjuk igencsak eltérő. Az érzelmek nyelvét mindkét csoport kiválóan megértette.
   Még egy roppant fontos következtetésre jutottak a brit kutatók: a csiklandozás mindenkit megnevettet és nemcsak az embereket, de még az állatokat is.