Végre vasárnap van, az embernek alig akaródzik kibújni az ágyból, és ha teheti, biztosan ráhúz még akár másfél-két órát is az éjszakára. Aztán persze egész nap olyan a feje, mintha szivacs lenne az agya helyén, de még csak nem is ez a legnagyobb baj a megszokottól eltérően hosszú alvással.

   Abban az esetben, ha belső biológiai óránk ritmusa nem esik egybe a hagyományos munkarenddel és magunktól később kelnénk, mint reggel 6-7 óra akkor hosszú távon kockázati tényezőkkel kell számolnunk – olvasható a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism egyik cikkében.

   A DrPortal.hu-n is napvilágot látott írásból kiderül, hogy ez az első olyan tanulmány, amely az úgynevezett szociális jetlag jelenségét – amikor egy személy élettani napszaki ritmusa nem esik egybe a társadalmi és munkahelyi elvárások által diktált életritmussal – fokozott metabolikus kockázattal hozza összefüggésbe a középkorú felnőttek esetében.
   Patricia Wong, a tanulmány egyik szerzője szerint eredményeik arra utalnak, hogy teljesen egészséges embereknél is rendszeresen előfordulhatnak olyan eltolódások az alvási ciklusban, amelyek nem esnek egybe a belső biológiai óra által beállított alvási és ébrenléti periódusokkal. Az alvás idejének ugyanazokra az időszakokra történő időzítése a témában elvégzett eddigi kutatások alapján is segítheti a különféle betegségek kialakulásának megelőzését, ezért erre érdemes odafigyelni.
   Eddig főként váltott műszakban dolgozókon végeztek kutatásokat, és náluk egyértelmű volt, hogy a cirkadián ritmus – napi biológiai óra – rendszeres és erőteljes megzavarása a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegségek kockázatát is egyaránt növelheti. A hagyományos munkarendben dolgozók természetes alvásciklusainak eltolódásaira azonban eddig kevesebb figyelem jutott. Wong és kollégái egy az érbetegségekhez vezető kockázati tényezőket vizsgáló tanulmány 447 egészséges felnőtt résztvevőjén vizsgálták meg, hogy alvási ritmusaik megegyeznek-e a munkahelyeken elvárt reggeli kezdési időpontokkal, és ha nem, annak milyen hatásai tapasztalhatóak.
   A résztvevők egy olyan eszközt viseltek, amely folyamatosan követte a mozgásukat, és megmérte, hogy mely időszakokat töltötték alvással. Ezekből az adatokból lehetett meghatározni, hogy van-e eltérés a munkanapokon és a hétvégén történő lefekvések és felkelések idejében, vagyis eltér-e az alvási ciklus félidejének időpontja a kétféle időszakban.
   Akiknél megfigyelhető volt a szociális jetlag – azt a két időpont közötti különbséget jelenti, amikor megszólal az ébresztőóra, illetve amikor magunktól felébrednénk – korábban keltek és kevesebbet aludtak munkanapokon, mint a hétvégeken. Az eredmények azt mutatták, hogy ez összefüggést mutatott az alacsonyabb HDL-szintekkel, a magasabb triglicerid-szintekkel, a vérplazma magasabb éhgyomri inzulinszintjeivel, az inzulinrezisztencia jelenlétével, a magasabb testtömegindexszel és a nagyobb derékkörfogattal. Ez mind olyasmi, ami miatt hosszabb távon nagyobb eséllyel alakulhat ki az élet során 2-es típusú cukorbetegség vagy valamilyen szívbetegség – derül ki a DrPortalon is közzétett Medscape összeállításból.