Szépséges a látványuk, pompás a repülésük, hasznosak, de sokáig csak kevesen voltak. Mintegy harminc év alatt tizenhatszorosára nőtt a parlagi sasok és több mint hússzorosára a kerecsensólymok száma Magyarországon a madárvédelmi programoknak köszönhetően.

   Mindezt Orbán Zoltán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kommunikációs munkatársa mondta el az állami hírtelevízióban, kedden. A szakértő hozzátette, hogy míg parlagi sasból az 1980-as években nagyjából tíz pár és kerecsensólyomból is 10-20 pár élt csak Magyarországon, a madárvédelmi programoknak köszönhetően ma már 160 pár parlagi sas és nagyjából 240 pár kerecsensólyom fészkel itt.

   Mint a szakember elmondásából kiderül, Magyarországról ugyan sok madár elvonul, de sok éppen ide érkezik a tél közeledtével, hiszen a ragadozó madarak esetében vannak olyan fajok, amelyek Közép-Ázsia vagy Ázsia északi térségéből az ottani hat hónapig tartó, akár mínusz 40 fokkal és több méteres hóval is járó télből érkeznek az itteni, ahhoz képest enyhe évszakba.
   Magyarország területén a sasfajok szempontjából számos kiemelten fontos telelőhely van. Főként rétisasok és a parlagi sas kárpát-medencei költőállományából származó fiatal egyedek nagy része telel nálunk, emellett előfordul a szirti sas és a fekete sas is.
   Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya 2004-ben indította el a legfontosabb sastelelőhelyek egységes módszertannal és egy időben történő felmérését. A tavalyi Sasszinkron elnevezésű felmérésen már 394 felmérő járta be a sasok legjelentősebb telelőhelyeit az ország területének 18,5 százalékán, négy sasfaj 986-1024 egyedét és tizenegy további ragadozómadár-faj 8165 példányát véve számba.
   A héten zajlik a telelő európai vörös kányák számlálása, a Nyugat-Európában helyenként tömeges éjszakázó helyek felmérése is. Ebben Magyarország az Országos Sasszinkronnal vesz részt, mivel nemcsak a sasokat, hanem minden ragadozó madarat számba vesznek a szakemberek. A visszatelepülő vörös kánya hazánkban egyelőre ritka, a 4-10 páros fészkelőállomány különösen érzékeny, ezért a faj védelméhez a telelési viselkedést is felmérő információgyűjtés kiemelten fontos.