Régen, ha valamilyen néphiedelem elterjedt, biztosan sok évtizedig, évszázadig tartotta magát, ma meg a sok kutatásnak hála sorra dőlnek meg jól berögzült állításaink. Már a boldogság sem biztos életelixír.

   Az elmélet, amely szerint a boldogság meghosszabbítja az életet, ugyanúgy nem állja meg a helyét, mint az, hogy a boldogtalanság megrövidíti – jelentették ki brit és ausztrál epidemiológusok kutatási eredményeikre hivatkozva. 

   A betegségek elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozó orvosi tudományág művelői szerint ugyanakkor az olyan rizikófaktorok, mint a dohányzás, az életmód és a társadalmi státusz, jelentősen befolyásolják az élethosszt.
   Bette Liu, az ausztráliai Új-Dél-Wales-i Egyetem kutatója és Sir Richard Peto oxfordi epidemiológus tíz évvel ezelőtt az Egymillió nő elnevezésű tanulmány keretében kérdőíveket küldött szét Nagy-Britanniában, amelyeken a nőknek meg kellett határozniuk például egészségi állapotukat, lelki egészségüket, stressz-szintjüket. Ezt követően a 700 ezer adatlap eredményeit összevetették a kutatás kezdetekor átlagosan 59 éves nők halálozási arányával.
   - A betegség önmagában boldogtalanná tesz. A boldogtalanság azonban nem tesz beteggé. Nem tudtunk közvetlen kapcsolatot kimutatni a boldogtalanság vagy a stressz és a halál között, még egy tíz éven át tartó, egymillió nő részvételével végzett kutatással sem – mondta el ki Bette Liu. A kutatásból az is kiderült, hogy minden hatodik résztvevő boldogtalannak vallotta magát. A megfigyelt időszakban összesen 30 ezren hunytak el.
   Peto úgy véli sokan úgy hiszik, a stressz és a boldogtalanság közvetlenül betegséget okoz. Ők azonban – a kutató szerint – felcserélik az okot és az okozatot. A szakértő szerint összefüggést inkább a boldogtalanoknál gyakrabban megfigyelhető rizikófaktorok jelentenek. Azok a nők, akik lelki egészségükkel elégedetlenek voltak, kevesebbet sportoltak, többet dohányoztak és ritkábban volt állandó partnerük.