Mindenki ismer olyan idősebb embert, aki az évek során egyre teltebb, kerekebb, súlyosabb lett, de sokan magukon is észreveszik, hogy az a ruha, vagy öltöny, amely nem is oly régen még jó volt rájuk, mostanában mind szűkebb.

   Az idősödő ember fokozatos csökkenti a napi aktivitását, kevesebbet mozog, mert azt a mozdulatot, amelyet nem is oly régen még észre sem vett, ma már csak fájdalommal tudja végrehajtani. Vigaszként egy jó kiadós ebéd, vagy vacsora szolgálhat.

   Közismert, hogy a naponta elfogyasztott, bevitt kalóriák mennyisége alakítja ki a testsúlyt. Egy átlagos életet élő, közepes mennyiségű fizikai munkát, heti 2-3 óra sporttevékenységet végző végző embernek mintegy 2000-2300 kalóriára van szüksége a megfelelő működéshez. Ha ennél többet fogyaszt, akkor a felesleges kalória zsír formájában elraktározódik és ez egy idő után látható változást eredményez. Mindez fokozottan igaz az idős emberekre.
   Egy embernek élete folyamán az egyes életkorokban egymástól eltérő mennyiségű kalóriára van szüksége. Gyerekként, a testmagasságtól függően akár a napi 500-1000 kalória is elegendő, de ahogy nő a testmagasság, testtömeg, úgy nő ez az érték az emberrel együtt.
   Egy felnőtt ember nagyjából 25-30 éves korában éri el a maximumot, ebben a szakaszban nagyjából 2000-2500 kalória kell az emberi test megfelelő működéséhez, tevékenységétől függően. A korosodással ez az érték fokozatosan csökken a testmagasság-vesztés és fizikai aktivitás csökkenése miatt.
   Enni viszont jó. Sokan akkor is esznek – megszokásból, kikapcsolódásként, falánkságból, vagy éppen vigaszként – ha nem éhesek és továbbra is ugyanannyit fogyasztanak, mint ifjú korukban, vagyis egyre több felesleges kalóriát visznek be a szervezetükbe.
   Vagyis az öregedéssel nem jár feltétlenül együtt a hízás, ha csak nem áll a háttérben egy ezt magával hozó betegség. De a többség nyugodtan odafigyelhet a napi kalória-bevitelére, hogy éltesebb korban is olyan friss fiatalos és vékony legyen, mint egykor.