Tormás virsli, kolbász mustárral, vagy újabban a vaszabi sokak kedvence. Számunkra természetes, hogy vannak ilyen ételízesítők és valószínűleg sohasem gondolunk bele, hogy minek is köszönhetjük a természet e finomságait.

   Egy új kutatás tanúsága szerint a mustár, a torma és a vaszabi jellegzetes ízét egy 90 millió éve tartó fegyverkezési versenynek köszönhetjük, amely a keresztesvirágúak rendjének fajai és a hernyók között zajlik – írta az iPon.hu.

   A portál cikke szerint, míg ezek a fűszerek az emberek számára kifejezetten ízletesek, a mustárolaj taszítja a legtöbb lepkefaj tagjait, miközben némelyek ellenintézkedéseket léptettek életbe. A Missouri Egyetem munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport most felderítette, hogy pontosan mely gének felelnek ezért a kölcsönös evolúcióért.
   A mustárolajban található glukozinolátok adják a mustár, a torma és a káposzta erős ízét. A lepkék és hernyóik számára taszító vegyülettípus a kréta időszak végén bukkant fel a növényekben, és az azóta eltelt 90 millió évben több mint 120 különböző változatát fejlesztették ki a keresztesvirágúak. A glukozinolátok többsége mérgező a rovarok számára, egyes lepkefajok azonban idővel képessé váltak arra, hogy semlegesítsék a mérget.
   A kutatócsoport kilenc keresztesvirágú faj és kilenc különböző fehérlepke genomját vizsgálta meg a fegyverkezési verseny alakulásának feltérképezése okán. A szakértők összesen három nagyobb evolúciós hullámot azonosítottak az elmúlt 80 millió évben, amelyek során a növények újfajta védekezési módszerére a rovarok 10 millió éven belül hatásos válaszintézkedéseket hoztak.
   Az új típusú glukozinolátok gén-, iletve genomduplikációk eredményeként jelentek meg a növényekben, ahol az új gének aztán új funkciókat kaptak. Az újfajta méreggel szemben aztán idővel mindig megjelent a rovarok azon csoportja is, amely lassan, de biztosan alkalmazkodott az új fegyverhez. Ezen kölcsönös evolúciós játszma eredményeként minden evolúciós hullámban hirtelen nagyszámú új növény- és állatfaj jött létre, a koevolúció talán legérdekesebb példáját adva az élővilágban.
   A koevolúció fogalmát fél évszázaddal ezelőtt vezette be Peter Raven és Paul Erhlich, és azt fejezi ki, hogy egy élőlény alkalmazkodása során élő környezetével is kölcsönhatásban fejlődött. Tipikus koevolúciós kapcsolat tükröződik az élősködő és a gazdaszervezet vagy a zsákmány és a ragadozó egymást is befolyásoló fejlődésében, a szimbionták összehangolódásában, a növények és a növényevők egymásra ható fejlődésében.
   A mostani kutatás során a szakértők Ehrlich és Raven e teóriát vitték tovább és a növények, valamint a rovarok genetikai alakulását párhuzamosan vizsgálva mutatták meg, hogyan igyekeztek lépést tartani a lepkék az újabb és újabb vegyi fegyverekkel kísérletező növényekkel – olvasható az iPon.hu cikkében.