Valamennyien voltunk már kialvatlanok. Ifjabb korunkban egy-egy jól sikerült éjszaka, később a kisgyerekünk sírása, hajnalig tartó munkánk miatt kezdtük fáradtan az újabb napot. Ilyenkor minden erőnket mozgósítani kellett ahhoz, hogy el tudjuk végezni a feladatunkat.

   De sokszor ez is kevés. Élet és halál kérdése lehet a műtőben, a harctéren vagy egy rendőrségi akció során a váratlan körülményekre való helyes reagálás, a döntéshozatalt azonban jelentős mértékben megnehezíti a kialvatlanság, a krónikus alváshiány.

   Mindezt laboratóriumi vizsgálatokkal is igazolták amerikai pszichológusok, akik eredményeiket a Sleep szakfolyóirat májusi számában tették közzé.
A döntéshozatal egy dinamikus folyamat, amelynek során az érintett személy a változó körülmények állandó figyelembevételével cselekszik – olvasható a ScienceDaily hírportálon.
   A Washingtoni Állami Egyetem (WSU) kutatói első ízben terveztek meg egy olyan laboratóriumi vizsgálatot, amelynek során szimulálni lehet, hogy a felhalmozott alvásadósság éles helyzetekben miként befolyásolja a döntéshozatalt, katasztrofális következményeket eredményezve. Az alvásdeficit fizikai és mentális hatásait elemző korábbi kutatások kimutatták, hogy a krónikus kialvatlanság ugyan koncentrációs zavarokat okozhat, ám laboratóriumi körülmények között úgy tűnt, hogy csak viszonylag kis mértékben befolyásolja a döntéshozatali képességeket.
   A kialvatlan kezelők számlájára írják egyebek között a csernobili atomerőmű 1986-os katasztrófáját vagy a Challenger űrhajó szintén 1986-ban bekövetkezett tragédiáját.
A vizsgálatban 26 egészséges felnőtt önkéntes vett részt, akik hat napot töltöttek a hotelszerűen kialakított laboratóriumban. A csoport egyik fele 62 órán át nem alhatott, míg a többiek pihenhettek, miközben viszonylag egyszerű kognitív feladatokat végeztettek velük. Számok sorozatát mutatták a résztvevőknek, akiknek 1 másodperc leforgása kellett eldönteniük, hogy azokat a pszichológusok előzetesen az „elfogadható”, vagy a „nem elfogadható” kategóriába sorolták.
   A „jó” számok megjelenésekor meg kellett nyomniuk a gombot, és a helyes válaszokért virtuális pénzjutalom járt, míg a helyteleneket veszteségként könyvelték el. Egy idő után mind a két csoport tagjai megtanulták a helyes válaszokat. Amikor viszont megfordították a feladatot, és az önkénteseknek a „rossz” számokra kellett reagálniuk, a kialvatlan önkéntesek minden igyekezetük ellenére igen gyengén teljesítettek.
   - Adataink azt mutatják, hogy bármennyire is küzd valaki, hogy jó döntést hozzon, az alvásdeficit olyan változásokat idéz elő az agyában, amelyek lehetetlenné teszik, hogy helyesen reagáljon a változó körülményekre – hangsúlyozzák a tanulmány szerzői.