Nagyon sokat tudunk már a bennünket körülvevő élővilágról, de mindig sikerül valami újat megismerni, megtanulni. Most például arról olvashattunk, hogy a denevéreknek is van közlekedésrendészeti szabályzatuk.

   A bőregereknek a „denevér-KRESZ” segít elkerülni a társaikkal való összeütközést portyázás közben – derítették ki a Bristoli Egyetem kutatói, akiknek tanulmánya a PLOS Computational Biology című tudományos folyóiratban látott napvilágot.

   Marc Holderied, a Bristoli Egyetem biológiai intézetének docense rovarokra vadászó vízidenevér-párokat figyelt meg a Somerset grófságbeli Barrow Gurney falu közelében, hogy kiderítse, miként kerülik el a nagy sebességgel repülő, kergetőző, tandemben forduló emlősök a karambolt – olvasható a PhysOrg hírportálon és a National Geographic hírei között.
   Az közismert, hogy a denevérek echolokáció segítségével tájékozódnak, különböző frekvenciájú ultrahangokat bocsátanak ki, majd érzékelik, hogy azok miként verődnek vissza a környező tárgyakról, rovarokról, állatokról.
  A biológusnak pontosan sikerült regisztrálnia a denevérek hívásait, ennek alapján kiszámította, hogy mely egyed melyik üzeneteket vette, majd a Bristoli Egyetem két másik kutatója, Luca Giuggioli és Thomas McKetterick segítségével modellezte a bőregerek viselkedését.
  Az eredmények arra világítottak rá, hogy a denevérek saját közlekedési szabályaikat követik. A parányi vízidenevér egyedei az echolokációt arra használják, hogy mindig denevértársuk nyomában maradjanak, ugyanakkor elkerüljék vele az ütközést. Amennyiben egy bőregér vezetőt választott magának, utánozni kezdi annak manővereit, s mivel szemvillanásnyi, mindössze 500 milliszekundumos (ezredmásodpercnyi) a reakcióideje, a denevérpáros mozgása gyakorlatilag teljesen szinkronban van.
  A kutatók, bár tökéletesen feltérképezték a denevérek közlekedési manővereit, beismerik, hogy fogalmuk sincs, mire is szolgálnak a bőregerek sajátságos KRESZ-szabályai. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a páros második tagja begyűjti azokat a rovarokat, amelyeket nem sikerült a vezérnek. Előfordulhat, hogy a tandemrepülésnek köszönhetően nagyobb területet tudnak végigportyázni, mint ha külön-külön vadásznának. A tanulmány szerzői azt sem zárják ki, hogy gyakorlórepüléseknek voltak a tanúi, amikor az anyaállatok kicsinyüket tréningezték.