Sziámi, perzsa, abesszin és többiek
A kicsit is állatbarát ember kapásból képes legalább egy tucatnyi kutyafajtát felsorolni, de nagy valószínűséggel a házimacskák fajtái közül jó, ha egyet, vagy kettőt. Talán azért, mert macskafajta jóval kevesebb van, mint kutya.
A macskafajták nagy része a rövid szőrűek kategóriájába sorolható. Megszokott házi macskáink is közéjük tartoznak, hivatalos elnevezésük: európai rövid szőrű. Mindez a Háziállat.hu összeállításából derül ki.
A szakportál szerint a közönséges, évszázadok óta velünk élő macskák szeme lehet kék, de akár narancsszínű is, bundájuk pedig fekete, ezüstfehér, vörös vagy barna, egyszínű, csíkos, foltos vagy akár a legelegánsabb teknőcmintával díszített. A macskatenyésztők természetesen a fajtatiszta macskákért rajonganak, imádják a sziámi-, a burma-, az abesszin- és a perzsacicákat. A fajtatiszta állatok közé alig néhány százalékuk sorolható. Nagy többségük ma is saját maga választja ki a párját.
Több mint 240 kutyafajtát ismerünk, macskából azonban mindössze 40-et. A perzsa és a sziámi macska közti különbség például jóval csekélyebb, mint a bernáthegyi és a tacskó közötti. A kutyák ugyanis rendkívül sokféle módon szolgálták a kezdetektől az embert: vadásztak, nyomoztak, őrizték otthonát, húzták szánkóját, vagy egyszerűen csak a házi kedvencei voltak. A macskák ezzel szemben egyetlen feladat, az egerészés specialistái. A fajtatiszta macskák tenyésztése kizárólag a tulajdonos szépérzékét szolgálja, és a különbségek csupán a szőrzet színére és hosszára korlátozódnak.
Alig 40 olyan macskafajta van, amit a tenyésztők szövetségei hivatalosan elismernek. Az azonos fajtákhoz tartozó állatok elnevezése és külső megjelenésük országonként jelentős eltéréseket mutathat. A fajta előírásai sem tekinthetők állandónak, szilárdnak, ez is folyamatosan változik, egy kis idő elteltével megújul. A fajták közötti, legnagyobb és legszembetűnőbb eltérést a szőrzet hosszúsága jelenti, de fontos a bunda színe, valamint a fej formája is fontos jellemző – derül ki a Háziállat.hu írásából.







