A törzsfejlődés, vagyis az evolúció igen látványos változásokat idézett elő az évezredek során az emberben, még ha saját pár évtizedes életünkben ebből mit sem veszünk észre. Ilyen például a csontjaink változása, amely nem lett előnyösebb számunkra.

   A modern ember elvesztette végtagjai csontsűrűségének 20 százalékát, amióta áttért a földművelésre és letelepedett körülbelül 12 ezer éve – állapították meg kutatók, akik leginkább a kevesebb mozgást igénylő életmóddal magyarázzák a csontritkulást.

   A mezőgazdaság kezdetei előtt az ember és elődei évmilliókon át vadászattal és gyűjtögetéssel tartották fenn magukat, ez sokkal intenzívebb mozgással járt – írták az Amerikai Természettudományi Múzeum, a Pennsylvaniai Egyetem és a brit Cambridge-i Egyetem kutatói az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS).
   Azok a vadászók-gyűjtögetők, akik 7000 évvel ezelőtt éltek, ugyanolyan sűrű csontokkal és ízületekkel rendelkeztek, mint a mai ember 28 ezer évvel ezelőtt kihalt „unokatestvére”, a Neander-völgyi ember vagy az emberfélék távoli rokona, a csimpánz. Hozzájuk képest a 6000 évvel ezelőtt, ugyanazon a területen élő földművesek csontjai egyértelműen ritkábbak és törékenyebbek voltak – írták a tanulmányban a tudósok.
   A kutatók 59 modern ember, 229 főemlős – köztük csimpánzok – szivacsos csontjainak, valamint az ember elődei közé tartozó kihalt fajok, a 3,3 millió-2,1 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus africanus az 1,2 millió évvel ezelőtt létezett Paranthropus robustus és a 250 000-28 000 évvel korábbi Neander-völgyi ember csontkövületeinek sűrűségét mérte meg.
   Az eredmények azt mutatták, hogy a modern ember szivacsos, vagyis csöves csontjai, a végtagcsontok sokat veszítettek sűrűségükből, különösen alsó végtagjukra és annak ízületeire, a csípőre, a térdre és a bokára jellemző a törékenyebbé válás. Az ember evolúciójának ez a késői anatómiai változása valószínűleg annak az életmódváltásnak lehet a következménye, amely sokkal kevesebb testmozgással járt.
   Ugyanakkor más tényezők is hozzájárulhattak az első földműves népcsoportok csontjainak ritkulásához, többek közt az étrendjükben megnövekedett gabonamennyiség és az esetleges kalciumhiány, ám a legnagyobb szerepet a fizikai aktivitás csökkenése játszotta – derül ki a tanulmányból.