Bár Magyarország nincs a legtöbb kutyával rendelkező első tíz ország között, de így is igen magas az egy főre jutó ebek száma hazánkban. Becslések szerint a magyar családok közel 50 százaléka kutyatartó. Na de miért ragaszkodunk ennyire az ebekhez?
A kiváló etológus, Csányi Vilmos A kutyák szőrös gyerekek című tudományos bestsellere (is) igen kiváló betekintést ad arról, hogy mikor és miért csatlakozott az ember mellé a farkas, pontosabban a kutya. Ezt a témát dolgozta fel az Otthonikedvenc.hu írása is.
Az etológia a biológiának az állatok viselkedésével foglalkozó tudomány kutatói genetikai vizsgálatokkal bizonyították, hogy a kutyát nem Kelet-Ázsiában háziasították, mint ahogy ezt feltételezték, hanem inkább a Közel-Keleten. Kelet-Ázsia mellett már Afrika is szóba került, mint az eb háziasításának színhelye. A genetikai elemzések során a kutatók arra jutottak, hogy Közel-Kelet a valószínűbb, ott, ahol először megjelent a mezőgazdaság is.
A kutatók közel 85 fajta ezer kutyáját hasonlították össze farkasokkal és prérikutyákkal, amelyből kiderült, hogy a kutya nagy genetikai hasonlóságot mutat a közel-keleti farkasokkal. A kutya háziasításának közel-keleti eredetét az is alátámaszthatja, hogy az ottani régészeti kutyaleletek kora 12-13 ezer évesek, míg a kelet-ázsiai eredetre nincs bizonyíték.
A vizsgálat alkalmával nem csak a DNS egyetlen szakaszát vizsgálták meg, hanem azt 48 ezer különböző ponton végezték el, aminek eredménye nagyon jelentős, hiszen kiderült, hogy a kutyafajták törzsfája hasonlatos ahhoz, amit a tenyésztők ma is használnak a különböző típusú fajták elkülönítésére. Ez arra enged következtetni, hogy a meglévő kutyafajtákból tenyésztették ki a fiatalabbakat. A vizsgálat előtt nem volt egyértelmű, hogy ennyire szoros a kapcsolat a különböző kutyafajták között.
Igen érdekes eredmény született, amely magyar vonatkozású, hiszen kiderült, hogy a kuvasz besorolásánál funkcionális és genetikai ellenmondás alakult ki, ezért külön ágra került a kutyafajták törzsfáján – derül ki a Otthonikedvenc.hu írásából