Örömteli a már majdnem kipusztult, Fejér megyében is élő, rágcsálókat pusztító nádi farkasnak, vagy toportyánnak is nevezett aranysakál újbóli magyarországi elterjedése. A mára már 8800 körülire becsült állománynak örülnénk is, ha nem okoznának károkat a vadállományban.

   A rókánál nagyobb, 10-15 kilós őshonos ragadozó a jugoszláviai háború nyomán jelent meg délen, mára azonban az északi megyékben is megtalálható. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint 14 évvel ezelőtt 59 aranysakált ejtettek el, a tavalyi vadászidényben már 1813-at.

   Heltai Miklós, a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének igazgató-helyettese elmondta, hogy az aranysakál élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt Bulgária kivételével egész Európában kipusztult az 1940-es évekre. Bulgáriában 1961-ben védetté nyilvánították, és mivel jól alkalmazkodik, gyorsan szaporodik, a 90-es évek elején a Duna és a Dráva mentén ismét felbukkant az országban. Azóta az északabbra fekvő tájakon is egyre gyakrabban látni a szürkületkor zsákmány után induló, falkában vadászó aranysakált. Rejtőzködő életmódja, óvatossága miatt viszonylag kevés példányt ejtenek el. Az aranysakál egész évben vadászható, de mérgezni nem lehet, csak csapdázni.
   Természetes ellensége a farkas, de tőle Magyarországon nem kell tartania. Az évi 4-5 utódot nevelő aranysakál elsősorban pockokra, egerekre vadászik, de képes az őzgidát, a vaddisznó malacát is megfogni. Élőhelyéről a rókát is kiszoríthatja. Az embert azonban kerüli, nem jelent veszélyt a kirándulókra – jegyezte meg Heltai Miklós.
   Borsodban eddig nem bukkantak nyomára, Komárom-Esztergom, Fejér és Heves megyében sem számottevő az állomány, Nógrád megyében pedig eddig egyetlen példányt lőttek. Veszprém megyében sem okoz egyelőre jelentős károkat a populáció, ahogy Vas megyében sem.
   Tolna megyében ugyanakkor gyorsan nő a számuk, ahogy Győr-Moson-Sopron megyében is egyre több az aranysakál, 4-5 példányt ejtenek el évente. Nagyobb, öt-tíz példányos populációról a Hanságban tudnak. Somogy kiváló élettér az aranysakálnak, ahol 1995-ben ejtették el az első példányt, az elmúlt vadászati idényben már 650-et lőttek le.
   Nő a számuk Baranya megyében, Zala megyében, ahol már nem magányosan kóborolnak, hordákba tömörülnek, és úgy szerzik zsákmányukat. Békés megyében az ártéri területeken, a közeli erdőkben és a háborítatlan pusztákon figyelhető meg a faj egyre nagyobb számban.    Csongrád megyében, a Tisza-Maros-szögben, a Fehér-tónál és Szeged-Kiskundorozsmán láttak, csapatban elejtik az őzgidát, a szarvasborjút és a vadmalacot is. Az aranysakál Kecskemét vonzáskörzetében már komoly veszélyt jelent a vadállományra, ahogy 2007-óta Hajdú-Bihar megyében is.