Köztünk élnek, hozzátartoznak közvetlen környezetünkhöz sokszor észre sem vesszük őket, máskor meg rácsodálkozunk szép énekükre, fürge röptükre, játékosnak tűnő viselkedésükre.

   Biztos mindenkinek van kedvence közöttük, de vajon melyik legyen az év madara? A búbosbanka, fekete rigó vagy a vörösbegy közül kerülhet ki 2015-ben az év madara cím győztese. Az érdeklődők a www.mme.hu oldalon szavazhatnak június 28-án délig.

   Az Év madara program célja és küldetése olyan fajok, madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, amelyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak különösen fontos szerepe van – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) csütörtökön az MTI-vel.
   A 2015-re javasolt három madárfaj állománya stabil vagy csak enyhe csökkenést mutat, ezért a közvetlen cél nem a vészes megfogyatkozás ellensúlyozása, hanem az urbanizálódott állományok segítése új típusú védelmi eszközökkel és módszerekkel, valamint a települési madárvédelem és az MME Madárbarát kert program társadalmi bázisának növelése.
   A búbosbanka a nyílt, ligetes területek országosan elterjedt, viszonylag gyakori fészkelő madara. Hosszú, hajlott csőrével képes a járatokból kipiszkálni a mezei tücsköt, a lótücsköt, a földigilisztákat és a pajorokat. Kedvelt élőhelyei a rövidfüvű gyepekkel, legelőkkel körülvett tanyák, ahol nemcsak a táplálékbázis, hanem a fészkelőhelyek is rendelkezésére állnak. A harkályok vájta vagy korhadással keletkező faodúk hiányában bármilyen résben, hasadékban képes költeni: a tetőcserepek alatt, földi lyukakban, vascsőben, kiállított ágyúban.
   Évente általában egyszer, ritkán kétszer is költ, fészekalja 5-8 tojásból áll. A fészekben növekedő fiókák híg, bűzös ürüléket spriccelve védekeznek a ragadozók ellen, ezért kapta egyik beszédes, népi nevét: fostos bugybóka. Vonuló, a telet Afrika trópusi vidékein tölti.
   A fekete rigó az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét. A tojók egész életükben, a fészket elhagyó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. A faj eredetileg a sík-, hegy- és dombvidék erdős, bokros területeinek lakója volt, de napjainkra az állomány egy jelentős része városlakóvá vált, és az urbanizációs folyamat ma is tart. Fészkét bokrok, fák ágvillájába, lakott területeken épületek zugaiba, ereszcsatornák hajlatába építi. Évente kétszer költ, alkalmanként általában 4-5, ritkábban 6 tojást rak.
   Táplálékát a talajon keresgéli, földigiliszták, ízeltlábúak, apró csigák után kutatva átforgatja a hullott faleveleket. Részlegesen vonuló, ősszel a Földközi-tenger vidékére húzódik, de a települési állományok jelentős része helyben marad és áttelel.
   A vörösbegy az erdős, bokros területek, nagyobb parkok madara, ahol a leggyakoribb kakukkgazda. Puha növényi részekből álló, mohával és szőrrel bélelt fészkét gyökerek közé, talajüregekbe, ritkábban épületek réseibe, farakásba építi. Évente kétszer költ, leggyakrabban 6-7 tojást rak. Férgekkel, rovarokkal táplálkozik, ősszel és télen bogyókat is eszik. Vonuló faj, de egyre több példány át is telel, illetve nagyszámú madár érkezik hozzánk Európa északi tájairól.
   Ennek köszönhetően nemcsak a költési szezonban, de ősszel és télen is találkozhatunk velük, különösen lakott területeken és az etetők, itatók közelében. Az etetőn almát, apró magvakat és napraforgómag-törmeléket fogyaszt.