Idősebb embereknél gyakori a csontritkulás. A legtöbben úgy gondolják, ez az élet, az öregedés velejárója, nincs mit tennie ellene. Ha igen, akkor pedig csak a gyógyszer segíthet. Szakemberek állítják, van más megoldás is.

   Erőedzéssel, állóképességi edzéssel és kiegyensúlyozott táplálkozással erősíthetjük csontjainkat, és aktívan ellensúlyozhatjuk a csontritkulást – állítja a Gyógyszernélkül.com egészségügyi portál.

   Egy csont állandó építési terület, folyamatos fel-, le- és átépítés zajlik benne. Az arra specializálódott sejtek leépítik a csontanyagot, mások újratöltik a lyukakat, az erek ásványi anyagokat és sókat szállítanak, amelyek a csontvázat keményítik, és ismét elszállítják ezeket az anyagokat, ha a szervezetnek máshol van rájuk szüksége – olvasható a Gyógyszernálkül.com írásában.
   A szorgos nyüzsgés értelme: a támasztó apparátus folyamatos alkalmazkodása a követelményekhez és az ingerekhez. Egy stabil csont soha nincs nyugalomban. A középkorú embereknél azonban a csontanyagcsere mérlege negatív irányba billen. A 40. életévtől a csontváz évente mintegy 1%-ot veszít a tömegéből. Nőknél ez a folyamat már a 60. évben eléri a kritikus mértéket, amikor a változókorban az ösztrogén nevű nemi hormon kiapad. Ekkor már ez sem védi az amúgy is csekély csonttömeget a leépüléstől.
   De nem csak a női nemi hormonok játszanak fontos szerepet a csontanyagcserében. Egy tesztoszteronhiány a férfiaknál szintén csontritkuláshoz vezet. Ez a körülmény a 70 feletti férfiaknál hasonlóan észlelhető, mint a változókorban lévő nőknél. A fiatalabb férfiaknál a csontleépülés hormonális zavarra utal.
   A növekvő várható élettartam miatt egyre többen lesznek, akik a csontleépülés érezhető mértékét tapasztalják meg. Ha azonban nem vagyunk restek a mozgásrendszerünket a szükséges ingereknek kitenni, ha figyelünk a kielégítő tápanyagbevitelre és kerüljük a káros hatásokat, aktívan ellensúlyozhatjuk a csontveszteséget.
   A testmozgás erősíti a csontokat, javítja a fittséget, és csökkenti a csonttörések rizikóját. A csontnak meglehetősen erős ingerekre van szüksége, hogy a leépülést feltartóztassa. Mindenesetre az egyéni terhelhetőséget nagyon pontosan meg kell határozni, és az életkort is figyelembe venni az edzésprogram összeállításánál. Az idősebbeknél több munkát kell fektetni az esések megelőzésébe, hogy elkerüljük a súlyosabb sérüléseket, például a combnyaktörést. Az erőedzés azonban az idősebbeknél is a leghatékonyabb eszköz a csontritkulás és következményei ellen. A siker szempontjából döntő az állhatatosság, mert az edzés hatása csak néhány hétig tart. Ha tartós eredményt szeretnénk, nem szabad abbahagyni a mozgásrendszerünk célzott ingerlését.
   A D-vitamin és a kalcium ugyancsak erősítik a csontokat. A kalcium ásványi anyaggal látja el a csontanyagot, és így törésbiztossá teszi, a D-vitamin pedig szabályozza az ásványi anyag felvételét a belekből. Hiányállapotnál ezért a csontok törékennyé válnak, úgynevezett csontlágyulás következik be. Mivel a D-vitamint a szervezet napfény hatására maga állítja elő, a szükségletet elvileg sétálva fedezhetjük. Naponta 30 perc napfény általában elegendő, hogy megfelelő legyen a vérben a D-vitamin-szint.
   Idősebbeknél, vagy a sötét évszakban azonban ez gyakran nem sikerül, ezért adott körülmények között D-vitamin-tabletták szedése válik szükségessé. Kalcium elsősorban a tejtermékekben és az ásványvízben található. A kerti zsázsa, a zöld káposzta és a mandula is kiadós források. Kiegyensúlyozott táplálkozással általában elegendő mennyiségű kalciumot tudunk bevinni – állítja a Gyógyszernélkül.com cikkének szerzője.