A tej az emlősöknél a születés utáni időszakban az utódok táplálására szolgál. A legtöbb felnőtt a világon nem termel laktáz enzimet, és így nem képesek megemészteni a tejcukrot, a laktózt.

   Az európaiak és észak-amerikaiak többsége azonban termel laktáz enzimet élete során. A tejivás képessége, vagyis az, hogy a szervezet meg tudja emészteni a tejcukrot, Közép-Európában, a mai Magyarország és Erdély területén fejlődött ki és terjedt el az egész világon.

   Legalábbis azon részein a Földnek, ahol az emberek tejet isznak, mivel sok népcsoport ma sem képes a tej fogyasztására. A közép-európaiak már ezer éve, vagyis a középkorban meg tudták emészteni a tejet, a joghurtot és a sajtot – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport, amely Dalheim középkori német város hajdani lakóinak génjeit tanulmányozta.
   A tej emésztésének képessége ezek szerint a korábban véltnél előbb elterjedt – olvasható a Zürichi Egyetem közleményében a PLoS One online tudományos lapban megjelent kutatásról. Az egyetem Evolúciós Orvostudományi Központjának Frank Rühli vezette kutatócsoportja a dalheimi középkori temetőben talált 36 emberi maradvány fogait vizsgálta meg, hogy örökítőanyagukat elemezze.
   Azt fedezték fel, hogy a néhai dalheimi lakosok 72 százaléka rendelkezett már azzal a genetikai mutációval, amelynek révén a szervezet az egyén egész élete során előállíthatta a tejcukrot lebontó laktáz enzimet. Ez az érték egybevág a mai Németország és Ausztria lakosaira jellemző 71-80 százalékkal.
   A tej emésztésének képessége valójában kivételesnek számít. A legtöbb emlősállat kicsinye növekedése során elveszíti ezt a képességét, a laktáz enzim előállítását kódoló gén ugyanis kikapcsolódik. Európa, Szaúd-Arábia és Kelet-Afrika öt különböző populációjánál azonban egymástól függetlenül létrejött az a génmutáció, amely a teljes élettartam idejére lehetővé teszi a laktózbontó enzim termelődését.
   Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az i. e. 5000 körül élő földművesek még aligha emészthették meg a tejet – olvasható a kutatók közleményében. Kétezer évvel később az újkőkori spanyol paraszti közösségek 27 százaléka, a skandináv vadászok és gyűjtögetők 5 százaléka rendelkezett a génmutációval.
   A középkori dalheimi lakosok körében mért magas értékek a kutatók szerint ellentmondanak a korábban a középkori Magyarországon élőknél mért aránynak. A mai magyarok 61 százaléka képes a tejet megemészteni, középkori arányuk mindössze 35 százalék volt. A tej emészthetőségének evolúciója tehát területenként eltérően zajlott – írták a kutatók. A tanulmány arra utal, hogy Közép-Európában előbb terjedhetett el a tej emésztését lehetővé tevő génmutáció, mint Kelet-Közép-Európában.
   A tej emésztésének képessége ma az európai és az Európából származó népek körében annyira magas arányú, hogy a tejérzékenység nemrég még betegségnek számított. Csak a 20. században, a tej fogyasztását propagáló kampányok idején ismerték fel, hogy a világ népességének nagyobb része nem tudja megemészteni a tejet.