A gólyák különleges helyet foglalnak el az életünkben, ünnep számunkra, amikor a telelőhelyükről megérkeznek tavasszal, rossz, amikor a nyár végén egy reggel üresen látjuk fészküket. Mostanában viszont egyre több gólya marad itthon.

   A Magyarországon telelő gólyák többségének semmi baja, nem szorulnak mentésre – hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME).

   A közleményüket azt követően bocsátották ki, hogy az elmúlt hetekben folyamatosan érkeztek bejelentések hozzájuk fészekben álldogáló, itthon maradt gólyákról. Az emberek azt kérték, hogy fogják be, mentsék meg ezeket az állatokat.
   Az MME szerint erre az esetek túlnyomó többségében nincs szükség, mert az elmúlt években mind gyakoribbá váló fehérgólya-áttelelések hátterében többnyire nem egészségügyi okok állnak, és az információk is tökéletesen röpképes madarakról szólnak. Emlékeztetnek arra, hogy legutóbb 2010-ben volt olyan időjárás, amelynek következtében a megkésett pótköltések fiókáit tömegesen hagyták magukra a többnyire augusztus 20-a körül elvonuló szülők és menteni kellett ezeket a madarakat.
   A fehér gólyák rendkívül változatos táplálkozású madarak, elsősorban rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Ezért amikor a vizek befagynak és a rovarvilág is téli álomra húzódik, az áttelelő példányok hónapokig a szántókon, gyepeken vadásznak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra.
   A tarlókon, belterületi füves területeken, parkolóban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legbiztosabb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. Az MME ismertetése szerint ez úgy ellenőrizhető, ha a madár felé indulva felrepülésre késztetjük. Amennyiben a gólya tud repülni és ezt jelzi az is, ha a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában állva látjuk, akkor minden rendben van, az állat nem szorul mentésre. Az áttelelő gólyák azért láthatóak gyakran a kéményeken állva, mert az onnan felszálló levegő – különösen éjjel – remek melegedőhely számukra.