Először Somogyból érkezett hír egy rendkívül agresszív és furcsa katicabogárfajta óriási inváziójáról, most meg arról értesülhettünk, hogy a Velencei-tó mellett is sokan küzdenek a telelőhelyet kereső, harapós rovarok hadával.
A harlekinkatica, avagy „rémkatica” ragadozóbogár. Kelet-Ázsiában őshonos, sok színváltozatban fordul elő. Rokonához, a hazánkban őshonos hétpettyes és kétpettyes katicához hasonlóan főként levéltetvekkel táplálkozik.
A harlekinkaticák invázióját az embernek a természet világába történt beavatkozása szabadította Európára, Amrikára. Miután nagyon falánk és hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az USA-ba, majd több nyugat-európai országba is behurcolták. Rendkívül nagy gondot okoz, hogy az őshonos katicafajokat kiszorítja. Magyarországon 2008 februárjában találták először, mára igen elterjedtté vált. A kétpettyes katicához hasonlóan a fák lombkoronájában él, ezért erre a fajra különösen nagy veszélyt jelent.
A harlekinkaticát eredetileg a környezetkímélő technológiájú, biológiai növényvédelemben való alkalmazás céljával telepítették be Észak-Amerika, majd később Európa több államába, figyelembe véve az eredeti élőhelyén tapasztalt, rendkívül jó tulajdonságait, kiváló levéltetű-pusztító képességét. Növényvédő alkalmazása sokáig sikeresnek tűnt, de egy idő után megkezdődött ellenőrizetlen terjedése. Az első önfenntartó állomány felfedezésétől alig két évtized kellett ahhoz, hogy a harlekinkatica az USA leggyakoribb katicafajává váljék, kiszorítva az őshonos fajokat.
Nyugat-Európában először 1982-ben Franciaországban, majd később Hollandiában és Belgiumban kezdték terjeszteni, mint az intenzív termesztésű kertészeti kultúrákban alkalmazható, biológiai védekezésben felhasználható ragadozó fajt. Kontrollálatlan terjedése 2002-től kezdve rohamos, azóta Európa olyan országaiban is meghonosodott, ahol hivatalosan soha nem volt kereskedelmi forgalomban, vagy használatban. Magyarországon 2008 februárjában észlelte az első, nyárfakéreg alatt áttelelő példány előfordulását Merkl Ottó entomológus Szigetszentmiklóson, de már abban az évben kereken 50 hazai előfordulását regisztrálták, és azóta is folyamatosan terjed.
A harlekinkatica elterjesztése és korábbi életteréhez képest új élőhelyekre történő betelepítése mára az elhibázott biológiai védekezési módszerek iskolapéldája lett. S bármennyire is embertelennek tűnik, az irtása, pusztítása alapvető érdekünk, ha meg akarjuk védeni őshonos katicáinkat.