A minap írt a Vétó arról, hogy becslések szerint mintegy két és félmillió kutya él hazánkban. Tény, hogy azoknak, akik kedvelik az ebeket, a kutyákkal együttélés meghatározza mindennapi életüket.

   A kutya nemcsak az ember legjobb barátja, hanem egy új kutatás szerint az evolúcióban is hűséges társa volt az évezredek során. A két faj közötti kapcsolat befolyással volt genetikai fejlődésükre – olvasható a hirado.hu híroldalon.
   A Nature Communications című szakmai folyóiratban megjelent tanulmány szerzői feltárták, hogy a háziasított kutyák agya és emésztő szervrendszere sok szempontból hasonlóképpen alakult, mint az emberé. Meglátásuk szerint a közös környezet is hatást gyakorolt mindkét faj evolúciójára azóta, hogy az ember több tízezer évvel ezelőtt megszelídítette a farkast, és barátjává fogadta.
   Ugyancsak megegyező evolúciós átalakulást fedtek fel a két faj agyának működési folyamataiban, például azoknál a géneknél, amelyek hatással vannak a szerotoninra, az agy egyik sokfunkciós, különböző élettani és viselkedési folyamatot szabályozó ingerületátvivő anyagára, kémiai hírvivő molekuláira.
   A tudósok körében erősen vitatott, hogy a háziasítás pontosan mikor is zajlott le. Az biztos, hogy a kutyák tízezer évvel ezelőtt már az emberi társadalmak szerves részét képezték. Együtt eltemetett kutyák és emberek maradványai Németországban is előkerültek 14 ezer éves sírokból, ami a háziasításra utal, viszont korábbi genetikai tanulmányok a farkasok domesztikálásának – háziasításának – eredetét Kínába és a Közel-Keletre helyezték, bár vannak régészeti leletek, amelyek szerint ennél jóval korábban is élt együtt ember és kutya.
   A domesztikált kutyák ősei és a szürke farkasok körülbelül 32 000 évvel ezelőtt válhattak szét egymástól. Azóta az ebek háziasítása és evolúciója fokozatosan valósult meg, amit jelez az is, hogy a kutyapopulációban nem voltak hirtelen bekövetkezett drasztikus ingadozások az idők folyamán.