Azt tapasztalhatjuk, hogy ha kutyánk, macskánk lába beszorul valahova, felvisít fájdalmában, mégis vannak, akik állítják, az állatok nem úgy éreznek fájdalmat, mint az emberek.

   Az egymásnak ellentmondó kísérleti eredmények és a fájdalom fogalmának eltérő meghatározásai miatt minderre még ma sincs egyértelmű válasz – olvasható a Richpoi.com írásában.
   A Journal of Experimental Biology szerzői szerint a rákok is éreznek fájdalmat, amikor forró vízbe dobják őket. Bár a kísérlet vezetője, Bob Elwood professzor, a belfasti Queen's University zoológusa elismeri, hogy nem tudja, mi mehet végbe a rák elméjében, de azt állítja, hogy az állatok elektromos sokkolásra adott válasza több, mint egyszerű reflexválasz, és megfelel a fájdalom minden kritériumának. Többen azonban ellentmondásosnak tartják, és megkérdőjelezik az eredményeket.
   A fájdalmat hagyományos módon a sérülés vagy betegség okozta fizikai szenvedésre vagy kellemetlenségre, és az érzelmi, emocionális szenvedésre osztják. A szakemberek zöme egyetért abban, hogy az első érzékelésére az állatok jelentős része is képes. Az azonban nem egyértelmű, hogy éreznek-e érzelmi fájdalmat is.
   A fájdalomérzés egyik feladata, hogy figyelmeztessen a károsodásra és riasztóként szolgáljon, így az élőlény olyan cselekvést hajthat végre, amellyel elkerüli vagy minimalizálja a sérülést. A reakció rendszerint visszahúzási reflex formájában valósul meg. A károsodás érzékelése és a rá adott nem tudatos válasz együtt az úgynevezett védekező reflex.
   Gerincesekben a fájdalomérzékelő receptorokból származó információ az idegeken keresztül a gerincvelőbe, illetve onnan az agyba jut. Mindegyik gerinces állat agyában megtalálhatók a fájdalominformáció feldolgozásáért is felelős agyterületek: a nyúltvelő, a talamusz és a limbikus rendszer. Az embernél a fájdalomérzékelésben az egyik legnagyobb szerepet játszó terület az agykéreg, amelynek relatív mérete csökken az embertől a többi emlősön, a madarakon, a hüllőkön, a kétéltűeken át a halakig. A halak agykérge már valójában igen kezdetleges.
   A gerinces állatok általában az emberhez hasonló módon reagálnak a fájdalomra. Kevesebbet esznek, megváltozik a normális viselkedésük, visszahúzódókká válnak, szokatlan viselkedésformákat vesznek fel, jellegzetes rossz közérzetre utaló hangokat hallathatnak, légzésbeli és szív-érrendszeri változásokat mutathatnak, gyulladás léphet fel náluk és stresszhormonok szabadulhatnak fel bennük.
   Annak ellenére, hogy a többi gerincesnél jóval egyszerűbbek, a közelmúltban halakban is kimutattak olyan érzőidegeket, amelyek a károsító ingerekre érzékenyek és élettanilag megfelelnek az emberi fájdalomérző receptoroknak. 
   Az emberek fizikai károsodás nélkül is éreznek fájdalmat, például egy szeretett személy elvesztése vagy egy kapcsolat megszakítása miatt. A szakemberek egy része úgy véli, hogy az embereken kívül csak az emberszabásúak éreznek érzelmi fájdalmat, mert csak ők rendelkeznek az agykéreg legfejlettebb, gondolkodó részével a neocortexszel. A kutatók azonban megfigyelték, hogy majmok, kutyák macskák, sőt madarak is mutatják az érzelmi fájdalom jeleit, és fájdalmas élmény esetén depresszióval társuló viselkedésformákat tanúsítanak, például levertséget, étvágytalanságot, visszahúzódást.
   Az állatok fájdalomérzése lelkiismereti kérdéseket is felvet. Sok vadász és horgász érvel például úgy, hogy az állatok nem tudatos lények, ezért nem éreznek az emberi fájdalomhoz hasonló szenvedést. A tudományos bizonyítékok azonban azt támasztják alá, hogy a gerinces állatokban ugyanúgy megtalálható a fájdalomérzésre alkalmas ideghálózat és a fájdalom-feldolgozásért felelős agyközpontok, mint az emberekben.
   Az állatokkal való bánásmódnál még akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni ezt, ha az állatok fájdalomérzete valószínűleg eltérő az emberétől.