Az elmúlt három évtizedben megduplázódott a világ túlsúlyos embereinek a száma. Ugyanezen időszak alatt étkezési szokásaink is jelentős változásokon mentek keresztül.

   Megnőtt az otthonokon kívüli étkezés aránya, amely így egyre inkább a fogyasztásra kész, feldolgozott ételekre szorítkozik, emellett a cukorfogyasztás is minden korábbinál magasabb szintre emelkedett.

   Aligha meglepő, hogy ezek egyike sem kedvez az egészségi állapotunknak, összegezte Robert Lustig, a San Diego-i Kalifornia Egyetem (UCSD) endokrinológus professzora.
   A fogyás nehézkés, a diéta sokszor lelkileg fájdalmas, abban azonban a szakértők is egyetértenek, hogy az elhízás nem csak a falánkság, vagy a lustaság számlájára írandó. Enyhe, az esetek többségében fel nem ismert neuroendokrin rendellenességek is szerepet játszhatnak.
   Lustig elmélete szerint a gondok akkor kezdődnek, amikor az étellel bevitt cukor elkezdi serkenteni az inzulin kiválasztást, elősegítve a táplálékból nyert energia zsírsejtekben történő tárolódását, kirekesztve a többi sejt, melyek energia nélkül maradnak, ezáltal nem kapcsol ki az evésre ösztönző jelzés. Ekkor kellene belépnie a leptinnek a képbe, utasítva az agyat a táplálékbevitel redukálására. Azoknál a túlsúlyos embereknél azonban, akikben kialakult egy inzulin ellenállás, az agy a leptin hatásaival szemben is ellenállóvá válik.
   Lustig igyekezett kielemezni az átlagos modern étrendet is, melyből arra a megállapításra jutott, hogy négy tápanyag járul hozzá az elhízás kialakulásához. A lista csúcsán a cukrok szerepelnek, különös tekintettel a gyümölcscukorra. Ezt a monoszacharidot általában akkor fogyasztjuk el, ha az adott étel hozzáadott cukrot tartalmaz. A fruktózt, amit Lustig méregnek nevez, a máj zsírrá alakíthatja, ezért közvetlenül hozzájárulhat az elhízással kapcsolatos rendellenességek kialakulásához, például a szívbetegséghez és a májmegnagyobbodáshoz. A listán szerepel még az alkohol, az elágazó láncú aminosavak és a transzzsírok. 
   Megoldás a cukorbevitel drasztikus csökkentése, a magas rosttartalmú élelmiszerek fogyasztásának növelése, valamint a testmozgás fokozása. Mindez azonban nem csak, és nem elsősorban az egyén feladata, sokkal inkább az élelmiszeriparé és a kormányzatoké, akik jóval komolyabb gyakorlati lépéseket tehetnek az étrend minőségének javítása érdekében, mint a fogyasztók.