Manapság egyre több házi kedvenc gazdája vonakodik csontot adni a kutyájának, mert úgy tudja az káros az egészégére, szorulást okozhat, vagy éppen a szilánkok akadhatnak torkán az ebnek.

   A kutya és a macska húsevő-ragadozó, táplálékát egyik sem kifilézve, hanem szőröstől-bőröstől, sőt csontokkal együtt fogyasztja el. A csontok kalcium- és foszfortartalmára az állatnak szüksége van saját szilárd csontjainak felépítéséhez.

   Ennek ellenére hetente egy-két alkalomnál gyakrabban ne adjunk csontot a kutyánknak. Lehetőleg két „csontos nap” között mindig legyen egy-két csontmentes nap, amikor az állat konzervet, vagy tésztafélét fogyaszt:
   Ez ugyanis ellensúlyozza a csont keménységét, és nem okoz szorulást. A kalcium és a foszfor felszívódásához ugyanakkor nélkülözhetetlen a D-vitamin, amelynek előanyagai megtalálhatóak a szervezetben, aktivizálását azonban nagymértékben a napsugárzás mozdítja elő – írja Sütő András, az MTI szakértője.
   Három hónapos kortól kedvencünk már kaphat csontot, ami azonban nagyon fontos a mértékletesség. Bármennyire szereti is, egyszerre ne kínáljunk neki nagyobb mennyiséget, és amit elé teszünk, azt mindenképpen alaposan főzzük meg, soha ne adjuk nyersen.
   A szilánkosan törő csöves csontokat, víziszárnyasok, öreg kakas és tyúk végtagcsontjait ne adjunk az állatnak, mert belefúródhatnak a nyelőcsőbe vagy a bélbe, komoly sérüléseket és vérzéseket okozva.
   Lehetőleg baromfi vagy nyúl lapos csontjait, vagy jól megfőtt csirkenyakat tálaljuk elé.  Ezek nem fognak problémát okozni. A nagyobb, főtt csöves csontok, mint a sertés- vagy marhacombcsont és -lábszárcsont rágcsálása kiváló elfoglaltságot nyújt a számára, és élettanilag is jó hatással bír, emellett a fogait is tisztítja. Sertéscsontot azonban az Aujeszky betegség miatt csak és kizárólag hőkezelve, vagyis sütve vagy főzve adjunk oda.