A lisztérzékenység hazánkban a teljes népesség legfeljebb két százalékát érinti, ugyanakkor ennek alig egy, másfél tizede a megállapított esetek száma.

   Sokszor a lisztérzékenységet már csak akkor ismerik fel, amikor szövődményei jelentkeznek, pedig a betegséget egyetlen vérvétellel ki lehet mutatni.
   A coeliakia vagy glutén-szenzitív enteropátia, amelyet félrevezető módon lisztérzékenységnek is hívnak, egy autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A búza, rozs és árpa fogyasztása nyomán kialakuló, immunológiai alapú bélnyálkahártya elváltozásról van szó.
   A betegség az ezekben a növényi magvakban lévő glutén hatására végbemenő immunológiai reakció számlájára írhatóak. Ez a fehérje károsítja a vékonybél nyálkahártyáját, ezáltal a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódása zavart szenved, és hiánybetegségek alakulnak ki. Gyermekkorban ez a fejlődés és növekedés elmaradásához vezet és 10%-ban akár rosszindulatú daganatok kifejlődésére is lehet számítani.
   A felnőtteknél nehezen fedezik fel a betegséget, mert nem járnak a gyerekkori lisztérzékenységhez hasonlóan tipikus tünetekkel, és hirtelen rendkívüli elváltozásokkal. Jelentkezhet ízületi fájdalom, fiatal korban csontritkulás, előfordulhat súlyos szívizom elfajulás is. Nőknél a betegség meddőség, menstruációs zavarok, gyakori vetélés, halvaszülés, magzati fejlődés rendellenességek formájában jelentkezhet.
   A lisztérzékenységnek egyetlen hatékony kezelése létezik, mégpedig a gluténmentes diéta, amit a legtöbb esetben élethossziglan kell tartani. A betegség kezelése nagyon fontos, hiszen a kezeletlen betegeknél gyakrabban fordul elő a vékonybél rosszindulatú megbetegedése.
   A beteg számára minden nagy gluténtartalmú gabonaféle tiltott. Semmilyen formában sem fogyaszthat búza, rozs, árpa, tönkölybúza készítményeket. A gluténtartalmú gabonafélék helyettesítésére köles, kukorica, rizs, amaránt, maniókagyökér, főzőbanán, hajdina, quinoa, teff, gesztenye, szója használható.