A méz sebgyógyító hatását már az ókori egyiptomiak is ismerték, és Európában is a természetes gyógymódok között tartották számon.

   Az orvosi méz hatásának igazolására tudományos vizsgálatot indít a Bonni Egyetem egyik kutatócsoportja. A meglehetősen szokatlan sebkenőcsöt Németország több kórházában már rutinszerűen használják.
   Bár a második világháborúban még kiterjedten alkalmazták, az antibiotikumok felfedezésével és elterjedésével a méz használata háttérbe szorult. Napjainkban ismét előtérbe kerülhet, mégpedig éppen az antibiotikumok túlzott használata miatt. Megjelentek ugyanis rezisztens kórokozók, amelyek nem reagálnak a gyógyszerekre, de a mézkenőcsre igen.
   Pár német kórházban az orvosok több éve használják fertőzött sebek kezelésére a különleges tisztaságú orvosi mézet. A rendszeres használók szerint a méz gyorsítja a halott szövetek lebomlását, csökkenti a spontán gyógyulás idejét és a sokszor nagyon bűzös sebek kellemetlen szagát is enyhíti.
   A terápia sokszor még a különösen veszélyesnek tartott multirezisztens baktériummal fertőzött sebeknél is hatékony. Az antiszeptikus hatásért a mézben található glükóz-oxidáz nevű enzim a felelős, ami a mézben található cukorból folyamatosan kis mennyiségű hidrogén-perioxidot, az egyik leghatékonyabb fertőtlenítőszert állítja elő.
   A sok sikeres eset azonban még nem elég bizonyíték, és mivel kifejezetten a méz hatását vizsgáló kutatás korábban nem indult, a bonniak – Düsseldorffal, Berlinnel és Hamburggal együttműködve – több száz betegre kiterjedő vizsgálatot indítanak, amelyben összevetik a módszer hatékonyságát más kezelési eljárásokkal. A kutatók érthető módon bíznak abban, hogy a vizsgálatok igazolják a méz hatékonyságát, és a szakemberek egy régi-új fegyverrel vehetik fel a harcot a sebfertőzések ellen.