A fájdalom az élet velejárója. Szeretnénk fájdalom nélkül élni, pedig a kellemetlen tünet akár életmentő is lehet. A fájdalom ugyanis nem betegség, hanem riasztócsengő. Jelzi, hogy baj van a szervezetünkben.

   Ha nem fájnának a szerveink, nem tudnánk arról, hogy megbetegedtünk, és a szervezetünk sem mozgósíthatná belső erőit, ráadásul jelzés nélkül még orvoshoz sem fordulnánk..
   Bizonyára sokaknak meglepő, de a fájdalom hiányába bele halhatunk is. Ha nem éljük át a veseköves rohamot, tönkremegy a vesénk, epekőnél meg a máj, a hasnyálmirigy. A vakbelünk is észrevétlenül kilyukadhat, és fájdalom hiányában még a kezünket sem rántanánk el, amikor például egy forró tárgyhoz érintjük.
   S bár – mint a fentiekből is kiderült – a fájdalom végtelenül hasznos jelenség, szenvedni cseppet sem öröm. Éppen ezért van szükség a fájdalom csillapítására, hiszen a hatalmas kín akár a szervezet összeomlásához, sőt halálhoz is vezethet.
   A mindent elsöprő erősségű fájdalom felőrölheti az embert. Bizonyított tény, hogy bármilyen okból keletkező, három hónapnál tovább tartó krónikus fájdalom előbb-utóbb idegrendszeri károsodást, elsősorban depressziót, de akár igazi szervi megbetegedéseket, többek között gyomorfekélyt és magas vérnyomást is okozhat.
   Albert Schweitzernek, a nagy orvos-humanista mondta: – A fájdalom rettenetesebb ura az emberiségnek, mint maga a halál.