Pótcselekvés sokaknál az evés. Eszünk, ha bánatunk, vagy örömünk van, ha sikeresek, vagy sikertelenek lettünk, amikor unatkozunk, tévézünk, vagy éppen lazítunk. Az evés mindenre jó. Vagy mégsem?

   Az elhízástól való kóros félelem, az anorexia és a csillapíthatatlan éhséggel járó táplálkozási zavar, a bulimia kiváltó okaként gyakran valamilyen traumatikus élmény jelölhető meg – állítja egy új tanulmány.
   A támogatás hiánya egy tragikus életesemény után, mint például szerettünk elvesztése, esetleg párkapcsolati problémák vagy a szexuális bántalmazás evészavarok kialakulásához vezethet. A vizsgálatba 26 nőt és egy férfit vontak be, akiknek átlagéletkora 27 év volt. A résztvevők körülbelül a 20-as éveiktől kezdve szenvedtek valamilyen evési problémában, és kezelésben is részesültek
   A kutatók végül hat fő kiváltó tényezőt állapítottak meg. Az első az iskolaváltás volt, amikor valaki magányosnak és elszigeteltnek érezte magát attól, hogy új iskolába például gimnáziumból főiskolára került.
   A második a kapcsolati válság, például egy fájdalmas szakítás vagy a szülők válása volt, a harmadik pedig a családban bekövetkezett haláleset, míg a negyedik a nemi erőszak a listán. Volt például olyan áldozat, akit a családján belül értek a támadások, és azért kezdett el enni, hogy ne legyen vonzó az erőszakoló számára.
   Az ötödik kiváltó okot a kutatók valamilyen változásban állapították meg, például munkahellyel vagy költözéssel kapcsolatosan, a hatodik pedig valamilyen betegség és a kórházi kezelés volt.
   - Az evészavarok fontos népegészségügyi problémát jelentenek, és ha tudjuk a kiváltó okokat, az hozzásegíthet bennünket a hatékonyabb kezelések kifejlesztéséhez – mondta Jerica Berge, a kutatás vezetője.