Divatos mostanában kétségbe vonni a darwini evolúciós elméletet, pedig tudományos alapon ennél átfogóbb és logikusabb teória még nem született.

   Ma százharminc éve, 1882. április 19-én halt meg Charles Darwin angol természettudós, akinek másfél évszázada megfogalmazott evolúcióelmélete alapjában forgatta fel a hagyományos világképet.
   Darwin 1809. február 12-én született. Tanulmányait tudós apja legnagyobb bánatára elhanyagolta, de azért elkezdte az orvosi egyetemet. A vér és szenvedés látványát azonban nem tudta elviselni, így egy idő után a jogi karra iratkozott át, ezt viszont kibírhatatlanul unalmasnak találta, végül Cambridge-ben teológiai diplomát szerzett. Papi szolgálatát soha nem kezdte meg, mert a természettudományok, a geológia és a botanika iránt érdeklődő fiatalembert huszonkét évesen meghívták egy föld körüli expedíció tagjának.
   Az öt évig tartó út során szakadatlanul gyűjtötte, rendszerezte az állatokat és növényeket. A Biblia tanaiban és a fajok állandóságában addig szó szerint hívő fiatalember nézetei, tapasztalatai hatására fokozatosan megváltoztak.
   Darwin az utazása során gyűjtött állatokat vizsgálva jött rá, hogy a fajok helytől és kortól függően átalakulhatnak egymásba. Elődeitől eltérően nemcsak a fajok közti, de a fajon belüli, egyedek közötti versenyt is észrevette. Elmélete szerint az élet állandó küzdelem, amelynek során egyes fajok kihalnak, mások fennmaradnak a természetes kiválasztódás rostáján. A szűkös erőforrásokért versenyző élőlények közül az adott körülményekhez jobban alkalmazkodóknak van nagyobb esélyük, s ezt az előnyös tulajdonságot utódaiknak is továbbadják. Gondolata, hogy az élővilág fejlődése a természet állandó változásának és átalakulásának természetes következménye; a különböző fajok és a fajokon belüli változatok létrejötte a körülöttük lévő élő és élettelen környezet kölcsönhatásával magyarázható. Azt tökéletesen leírta, hogyan lesz egy faj erősebb vagy jobb, de azt nem, hogyan keletkezik. Ezt később Mendel és az örökléstan tette meg.
   Darwin életének utolsó évtizedében elsősorban botanikai kutatásokat végzett, és felfedezte, milyen fontos szerepet játszanak a férgek a talaj termőképességének javításában. 1882. április 19-én szívroham következtében halt meg. A westminsteri apátságban a brit nagyságok között temették el – a kormány részéről ez az egyetlen megtiszteltetés érte.