Szent-Györgyi Albert, leghíresebb biokémikusunk a hagyomány szerint nem szerette a paprikát, a világhírnevet mégis neki köszönhette.

   Felesége rendszeresen csomagolt számára paprikát a tízóraihoz, amit a tudós nem mert kidobni, inkább vizsgálni kezdte. Így fedezte fel a C vitamint. 
   A valóság egy kicsit más. Az 1920-as évek végén külföldi kutatásai során Szent-Györgyi ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Hazatérve, Szegeden olyan növényi forrást keresett, melyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni azt. A szegedi paprika bizonyult erre a célra a legalkalmasabbnak. Tíz liter présnedvből, hat és fél gramm savat állított elő. Ezt az anyagot később a C vitaminnal azonosította és aszkorbinsavnak nevezte el.
   Szent-Györgyit már 1934-ben jelölték az élettani orvosi Nobel-díjra, de azt csak három évvel később kapta meg. Emberi nagyságát jelzi, hogy a szovjet-finn háború idején, a Nobel érmét a finneknek ajánlotta fel. Szerencsére azt egy gazdag finn kiváltotta és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Szent-Györgyi humanizmusa mellett szerénysége is közismert.
   - Én, mint polgár, sose tettem többet – mondta a nagy tudós – mint amit kötelességemnek ítéltem. És mint kutató, sose tettem mást, minthogy a saját kíváncsiságomat elégítettem ki. Ami ezt a diplomát kettősen értékessé teszi nekem, hogy a saját egyetemem és a saját hazámban kaptam ezt a kitüntetést.
   Szent-Györgyi még Szegeden kezdett foglalkozni az izommozgás biokémiájával, ezen a területen is jelentős eredményeket ért el. A tudós a II. világháború idején politikai szerepet is vállalt, közreműködött a háborúból való kiugrás előkészítésében.
   A II. világháború után az Egyesült Államokba költözött, itt érdeklődése a rosszindulatú daganatok felé fordult és rákos sejtek működését vizsgálta.