A pókok félelmetes gyilkosok: hálójukkal csapdába ejtik áldozatukat, majd mérget fecskendeznek belé. Bár a legtöbb pók mérges, az emberre csak nagyon kevés fajuk veszélyes, és az a kevés is inkább csak ijedtében csíp.

   Ismereteink szerint már jóval a dinoszauruszok előtt is a Föld lakói voltak a pókok, amelyektől nagyon sokan félnek. Ráadásul minél jobban fél valaki a hálószövés mesterétől, annál nagyobbnak látja – állítják amerikai kutatók.
   Az Ohiói Állami Egyetem pszichológusai tanulmányukban rámutatnak arra, hogy az arachnofóbia a nők felének és a férfiak hatodának keseríti meg az életét. Az megmagyarázhatatlan félelem tárgyának észlelési mechanizmusát azért tanulmányozták a kutatók, hogy hatékonyabb módszereket tudjanak kidolgozni a fóbiák ellenszereként. Az általános félelmi mechanizmus működésének tudományos vizsgálatához a pókiszony körülményeit volt a legkönnyebb megteremteni.
   A megfigyeléshez 57 önkéntest toboroztak, akiknek élő tarantulákkal kellett szembesülniük, miközben a pókok fedetlen üvegterráriumban voltak. Az alanyok nyolc héten át közeledtek a pókokhoz, kezdetben ugyanis négy méterre álltak a tetőtlen üvegterráriumtól, majd fokozatosan közelebb parancsolták őket. Amikor már közvetlenül az állat mellett ácsorogtak, meg kellett érinteniük a jószágot, először 20 centis pálcikával, majd egyre kurtábbal.
   Mindig be kellett számolniuk – százas skálán számszerűsítve – félelmükről, a legvégén pedig meg kellett becsülniük a pókok nagyságát, a legelső és leghátsó lábaik közti távolságot. Ezt emlékezetből, mert a pókok akkor már nem voltak látókörükben. Mindezek alapján egyértelműen megmutatkozott, hogy a rettegés hevessége torzíthatja az érzékelést, a fokozottabb félelem felnagyítja a pókot – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.