Ahhoz, hogy a gyógyszer megfelelően hasson, azt kellő időben, mennyiségben, hatáserősségben, időtartamig kell szedni és a gyógyulás vagy a javulás érdekében életmód-változtatásra is szükség lehet.

   Decemberben az Országgyűlés számos egészségügyi témájú törvényt módosított és bevezette a „beteg-együttműködés” fogalmát is – olvasható a Patikamagazin.hu oldalán dr. Szarvasházi Judit írásában.
   Csak bekapok egy tablettát és kész! Ez a mondat esetleg egy fejfájás-csillapítónál igaz lehet, de a krónikus betegségben szenvedőknek ennél többet kell tenniük a gyógyulásért.
   A beteg együttműködése abban rejlik, hogy az előírásokat pontosan betartja, megfogadja az orvos és a gyógyszerész ajánlásait, sőt ha szükséges, az életvitelét és a táplálkozási szokásait is megváltoztatja.
   A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint a krónikus betegségben szenvedőknél a beteg-együttműködés aránya csupán 50% körüli. Így a gyógyulásra is csak az 50%-nak van esélye. Ez senkinek nem jó, sem az egészségügyi kormányzatnak, de az egészségügyi szakembereknek és a betegnek sem.
   Az, hogy a beteg meggyógyuljon, felépüljön a betegségből, vagy a krónikus betegek normál életvitellel tudják élni mindennapjaikat, sok minden tényezőtől függ: társadalmi, gazdasági, terápiától függő, egészségügyi ellátástól függő, ill. betegtől függő tényezőktől. Nyilván csak ez utóbbi a beteg felelőssége, és tennie is kell a gyógyulásáért.
   A beteg-együttműködés azt jelenti, hogy a beteg ember kövesse az őt kezelők utasításait, mutasson együttműködő viselkedést a gyógyszerszedés, diéta, életmódváltás területén és az előírt az előírt terápiát a meghatározott időtartamig alkalmazza.
   Az egészségtudatos magatartás és életvitel mindenkinek saját érdeke, hisz ez a betegségmegelőzés legbiztosabb módja. A betegséget pedig sokkal jobb megelőzni, mint gyógyítani.