Egyre több vadászterületen tűnik fel az aranysakál, ami közel két évtizede jelent meg Magyarországon.

   A nádi farkasnak vagy népi nevén toportyánnak is nevezett állat néhány példányát már a Velencei-tó környékén is látták a közelmúltban – számolt be a közszolgálati tévé híradója.
   Az aranysakál a kutyafélék családjához tartozó faj, elsősorban Európa délkeleti részén, Észak-Afrikában és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él. A 19-20. században Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt. 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján még mint Magyarországon kihalt faj szerepelt, de a '90-es években a volt Jugoszláviában folyó háborúk miatt fokozatosan újra megjelent a déli megyékben.
   Egy kifejlett állat teste 70-105 centiméter, farka körülbelül 25 centiméter, marmagassága 38-50 centiméter, súlya 7-15 kilogramm körüli, a kanok 15%-kal nehezebbek. Izmos lába igen alkalmas hosszan tartó üldözésre, így a 40 km/h sebességet akár egy órán át is képes tartani. Bundája világosabb és barnásabb színezetű farka és hasi oldala szürkésfehér. Füle a rövid szőrzet közt nagyobbnak hat, mint a farkasé, különösen télen, illetve az északi állományoknál alig áll ki a bundából. Hangja elnyújtott üvöltés, rövid, vonyító és ugató hangok. Állkapcsa sokkal finomabb és gyengébb, mint a farkasé.
   Az aranysakál kisebb állatokat önállóan is képes elejteni, magyarországi körülmények között inkább rágcsálókkal táplálkozik, de ha nincs élő eledel, a dögökre is ráfanyalodik és olykor az emberi települések közelébe is merészkedik némi hús reményében.