Diófát több okból ültet az ember. Ki azért, mert árnyékát becsüli, más pompás gyümölcsét kedveli, vagy éppen gyermekeire gondolva ültet egy ifjú facsemetét.

   A diófa kínálja a legszebb lombsátrat, árnyékában kellemesen lehet tavasztól őszig olvasgatni, délután szunyókálni, barátokkal borozgatva beszélgetni, hogy aztán késő ősszel a frissen szedett termése ízét élvezzük.

Ha dióról beszélünk, akkor itthon a hagyományos diót értjük, pedig más kontinenseken él az ugyancsak ehető, nagyon jóízű pekándió és a hikoridió, amelynek a fájából a műanyagok elterjedése előtt a legkiválóbb, legrugalmasabb sílécet gyártották.
A diófa nálunk őshonos növény, már a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és gyűjtögette, fogyasztotta termését. A diófák szinte összefüggő állományban a folyókat kísérő galériaerdőkben fordulnak elő.
A diófának úszó termése van, ezért kedveli a folyók árterületét, de a madarak is terjesztik. A néphit szerint azok a legjobb fák, amelyeket a varjak ültettek, mert ők a nagyobbakat és a könnyebben feltörhetőket kedvelik. A kertekben is gyakran tapasztaljuk, hogy az elhullott és fel nem szedett dióból tavasszal erős növésű magonc serdül.
A magyar ember hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak mellé, a szőlők közé és a kiskertekben is jelentős a diófák száma. A tévhittel ellentétben a korszerű dióoltványokat manapság már nem az unokák számára ültetik, mert azok hamar termőre fordulnak.
A ház kertjében egy diófa is elegendő. Ennek a helyét is alaposan meg kell fontolni, nemcsak azért, mert nagy helyet foglal el, hanem azért is, mert nagyon hosszú életű, és az átültetése nem kecsegtet sok sikerrel. A többi fától tíz méter távolságra kell ültetni.
A diószüretet akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. Egy egészséges, jól fejlett diófa 30-40 kg termést ad, és 80-100 évig él. A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható. Egy kiló héjas dióból fél kiló belet fejthetünk.
A dió zöld burkából dióolajnak nevezett hajkenőt és barnafapácot készítenek. A diólevél főzete bélhurut, magas vérnyomás ellen használatos. Bőrkiütések esetén diólevélből készítenek fürdőt.