Szemet gyönyörködtet a szárnyalása
Sokan szeretik látványukat, mások irtóznak a felhalmozódó ürüléküktől. A hattyúk hozzátartoznak a Velencei-tó képéhez.
A XIX. század végén a bütykös hattyú eltűnt Magyarországról, majd 1970-ben jelent meg újra.
Főbb fészkelő helyei a Dunántúlon elsősorban a Balaton a Kis- Balaton, a Velencei-tó és a Fertő, de ezek mellett megtalálhatók a kisebb-nagyobb horgász-, és halastavakon, völgyzárógátas tavakon, kavicsbánya tavakon, víztározókon is. 2002-ben a Dunántúlon költött a hattyúk 76%-a.
Magyarország két legnagyobb tava, a Balaton és a Velencei-tó a bütykös hattyúk szempontjából európai jelentőségű vedlő helyek. A vedlési időszakban a Balatonon 450-600, a Velencei- tavon 50-90 példány tartózkodik.
A téli időszak a madarak egyedszáma és előfordulási helyük az időjárástól függően változatos képet mutat. Hidegebb teleken nagyobb távolságokat is megtehetnek jégmentes vízfelszíneket keresve, ilyenkor akár több száz, vagy több ezer km-t is megtehetnek. Enyhébb teleken az egyedek nem vonulnak nagyobb távolságokra.







