Akinek régebben már tömte be fogorvos a lyukas fogát biztosan ismeri azt a fémet, amit olykor évtizedekig a szájába visel. Az amalgám egyik összetevője a higany.

   Egyes elméletek szerint a higany folyamatosan kioldódik a tömésekből, így akár évekkel később is jelentkezhetnek a higanymérgezés tünetei.

   Az amalgámot megjelenése óta számos kutató támadta, sokak szerint azonban, azóta sem készült még hozzá hasonlóan tartós anyag, mely különösen rágófogak esetében jelent hosszú távú megoldást a szuvas fogak kezelésére.
   Higany és ón ötvözetéből álló tömőanyagokat már az ókori Kínában is használtak, majd 1818-tól kezdődően folyamatos fejlesztések során 1896-ra alakult ki a legmegfelelőbb keverési arány, amelynek felfedezése dr. John Vladimar Black nevéhez fűződik. Az Amerikai Fogorvosok Társasága ez évi közleményében teljes mértékben biztonságosnak nevezi az amalgám tömések használatát.
   Ezzel megegyezik a Fogorvosok Világszövetsége és az Egészségügyi Világszervezet 1997-ben kiadott állásfoglalása, amely szerint egyetlen vizsgálat sem bizonyította egyértelműen az amalgám káros voltát, eltekintve a ritka esetektől és a helyi allergiás reakcióktól.
   Az amalgámtömésekből valóban szabadul fel higany, de ez csak a tömés beillesztését, vagy eltávolítását, cseréjét követő időszakban észlelhető. Egy fogtömés azonban nem tartalmaz olyan mennyiségű higanyt, amely mérgezést okozhatna.
   Évekkel ezelőttig az amalgámtömést kis mozsárszerű edényben keverték, a folyamat közben a rendelőben tartózkodó személyek belélegezhették, illetve a kezükre is kerülhetett, de ez ma már csaknem történelem, legalább 20 éve gépesített az eljárás.
   Az állami rendelők többségében a mai napig gyakori az amalgám tömések alkalmazása. Ennek legfőbb oka az anyag előállításának alacsony költsége és tartóssága. A magánrendelőkben ezzel szemben aligha találkozunk higany tartalmú tömésekkel, sőt gyakran végzik a régi amalgám tömések cseréjét is, ami abban az esetben lehet indokolt, ha panaszokat észlelünk, vagyis a szájüregben allergiás tünetek jelentkeznek. Például égő érzés a szájban, fémes íz, gyulladás, fogínyvérzés, fekélyek a szájban, az amalgámtömés közelében fehéres, néha lepedékes elváltozás, bőrkiütések arcon, fejen.