A zsigeri zsírok arányának csökkentésével nem csak csinosabbak lehetünk, de az egészségünkért is sokat tehetünk.
Vajon tudatában vagyunk annak, hogy a hájas pocak ugyanakkora kockázatot jelent a koszorúér-betegség szempontjából, mint a magas koleszterinszint vagy a napi egy csomag elpöfékelt cigaretta?
Sutba dobhatjuk a BMI-t, mint mérőszámot! Legalábbis az egészségi kockázatok szempontjából sokkal pontosabb mutató a testzsír-százalék. Azoknak az embereknek, akik koszorúér-betegségben szenvednek, és egyre szélesedik a derekuk, kétszer akkora az esélyük a végzetes kimenetelre, még akkor is, ha a testtömeg-indexük (BMI) a normál tartományban van.
Erre a következtetésre jutott a Mayo Klinika kutatása, amelyben közel 16 ezer embert vizsgáltak meg. A tudósok szerint azonban a probléma mélyebb ennél, és közel sem csak a látható zsír jelenti a veszélyt. Az úgynevezett viszceláris (zsigeri) zsírok azok, amelyek a hasüregben helyezkednek el és körülveszik a belső szerveket. Valójában ezek a belső zsírok teszik ki a derékbőség nagy részét.
Ezek a zsírok jóval aktívabbak az anyagcserében, ráadásul hormonokat és más anyagokat is termelnek, amelyeknek negatív hatásai vannak az egészségre. Következményként megjelenhet például szívbetegség, magas vérnyomás, stroke, 2-es típusú cukorbetegség, metabolikus szindróma, alvási zavarok és a rák bizonyos fajtái.
Az általános vélekedéssel szemben ilyen szempontból nem a BMI a legjobb mérőszám, hiszen sok embernek normál BMI mellett is magas a viszceláris zsír-aránya. A BMI csupán a testmagassághoz viszonyított súly mutatója, sokkal jelentősebb mérőszám a testzsír-százalék, amelynek mérése a személyre szabott életmódprogramok egyik kiinduló pontja.
Kizárólag gyümölcsben, zöldségben, magvakban és halban gazdag, megfelelően kialakított táplálkozási rendszer és egy személyre szabott mozgásprogram hozhat egészséges, biztonságos és hosszú távú megoldást a veszélyes zsigeri zsírokkal szemben.