A kréta egy földtörténeti időszak, amely a jura után következik, mintegy 146 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65,5 millió évvel ezelőtt ért véget.

Egy bécsi geológus szerint amennyiben a jelenlegi trend folytatódik, az éghajlat a 120-90 millió évvel ezelőtti, középső krétakorban uralkodóhoz lesz hasonló.
   A témával kapcsolatos cikkgyűjtemény a Sedimentary Geology című szaklapban jelent meg. Az említett időszakban oxigénmentes, kénhidrogénes halálzónák uralták a tengerek nagy részét – szemléltette az akkori helyzetet Michael Wagreich, a Bécsi Egyetem Geodinamikai és Üledéktani Tanszékének munkatársa a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint.
   A kréta időszakban az éghajlat aránylag meleg, a tengerszint pedig magas volt. Az óceánokat és a tengereket mára kihalt tengeri hüllők, ammoniteszek és rudisták népesítették be, míg a szárazföldet a dinoszauruszok uralták. Ebben az időben jelentek meg az emlősök és a madarak új csoportjai, valamint a zárvatermők elterjedése is ekkor történt. A kréta közepe felé pusztultak ki az emlősszerűek közül a nem emlősök. Az akkori üvegházhatás szélsőséges eseményekhez, a tengeri élet tömeges pusztulásához vezetett.
   A krétakort magas, az iparosodás előtti szint kétszeresének-nyolcszorosának megfelelő széndioxidszint jellemezte, ami elsősorban a fokozott vulkáni aktivitásra vezethető vissza. Emiatt világszerte algavirágzások alakultak ki, kénhidrogén szabadult fel, aminek következtében nem jutott több oxigén a tengerfenékre. A tengeri élőlények elpusztultak, a tengerfenéken oxigénmentes, rothadó iszap maradt csupán.
   Egy másik, ugyancsak a Sedimentary Geology-ban megjelent cikk szerint a légkör ember által megnövelt szén-dioxidszintje mintegy 2070-re éri el a krétakorra jellemző értéket. Ezért az akkori körülmények újbóli kialakulása igencsak valószínű, főleg, ha a felmelegedés következtében elolvadnak a sarki jégsapkák. Szabályozás nélkül az iparosodás előtti széndioxidszint nyolcszorosa 2330-ra alakul ki.