Dédanyáink, nagyanyáink ismerték a medvehagymát, ezt a csodás növényt, s bár egy időre feledésbe merült, mostanában ismét csemegének számít.

   A medvehagyma, más néven sásihagyma, vadfokhagyma, poszhagyma, igen nagy gyógyító erővel rendelkezik.

   Íze és illata a fokhagymáéhoz hasonlít, de annál gyengébb a 25-30 cm magas, hófehér virágú, évelő növénynek. Számos kór ellen hatásos, hatalmas gyógyerő szunnyad benne. Értékes hatóanyagainak köszönhetően kiváló erősítőszer, szívvédő hatású, tisztító kúrák kedvelt gyógynövénye. 
   A medvehagyma a liliomfélék családjába tartozik, erdőkben, ligetekben nagy telepeket alkot. Március végén, április elején jelennek meg a föld felett hosszúkás, ívesen visszahajló levelei. Fehér virágai áprilisban, májusban nyílnak. A hagyma hosszúkás-tojásdad alakú. Emberi fogyasztásra a zöld részek és a hagyma alkalmas, de virágzás után már nem ehető, mert megkeseredik.
   A természetes hazai medvehagyma-állomány védelméért érdemes egy-egy tőről csak a levelek felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a magok elszórása is biztosított marad. A medvehagyma kertben történő elültetésével és a növény termesztésével változatosabbá tehetjük megszokott ételeink ízét, zamatát.
   A gyűjtése során a helytelen azonosítása súlyos mérgezésekhez vezethet. A hasonlóan kinéző őszi kikericsben nagy mennyiségben található kolchicin hasmenést, hányingert, hányást idézhet elő, nagyobb adagok bevitele halálos mérgezéshez vezethet. A gyöngyvirágban a szívre ható glikozidok miatt a levelek fogyasztása émelygést, súlyos tüneteket válthat ki.
   A pontos azonosítás életet menthet, gyógynövényismeret nélkül hasznos szakértő segítségét igénybe venni, vagy a növény megbízható forrásból való beszerezni.
Leggyakrabban árnyékos bükkösökben, gyertyánosokban, tölgyes erdőkben található a medvehagyma, így Mecsek, Orfű környékén, a Bakonyban, Gerecsében, a Burok völgyben egyaránt fellelhető.