A só az ókori rómaiaknál fizetőeszköz volt, a népnyelvben még manapság is gyakran a sót nevezik fehér aranynak.

   Magyarországon az évi 1,1 kiló helyett átlagosan több mint tízszer többet, 13–15 kiló sót eszünk.

   Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a felnőtteknek legfeljebb 2-3 g sót kellene fogyasztaniuk naponta. Mégis, a jelenlegi európai fogyasztás lényegesen magasabb: 8-12 g. Ha kell, ha nem sózzuk az ételt, holott ha nem használnánk sót, akkor sem lenne semmi baj, hiszen egy szelet kenyérrel már a napi só mennyiséget megadtuk a szervezetünknek.
   Mint közismert a sok só például magas vérnyomást, egyéb keringési problémákat okozhat. Az már kevésbé ismert, hogy ha túl sok sót fogyasztunk, az lerakódik a szövetek között, megköti a vizet, vagyis a több nátrium a víz visszatartásához vezethet. Ennek a víznek egy része a vérbe kerül és megnöveli a tömegét, amit az erekben kell forgatni. Ha a vérmennyiség nagyra nő és az erek nem tudnak tovább tágulni, a vérnyomás megemelkedik. A szöveteknél lerakódott só pedig a szervezet vizesedéséhez vezet.
   Az állandó magas vérnyomás keményen megdolgoztatja a szívet, hogy a többlet folyadékot is forgassa és fenntartsa a vérkeringést. Ráadásul a magas vérnyomás meggyengítheti az érfalakat. Ez a két dolog felgyorsíthatja a lerakódást az erekben. Ez szívinfarktushoz és a szélütéshez vezethet, tehát a sok sóval egy ördögi kör alakul ki.
   Nem az elrettentés a szándéka az Országos Alapellátási Intézet (OALI) és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) közösen indított akciójának, hanem a figyelem felhívás a só fogyasztás visszaszorítására. Első lépésként arra kérik az éttermeket, hogy az asztalokról szedjék le a sótartót, hiszen a séfek pontosan tudják, hogy a jó étel elkészítéséhez mennyi sót és fűszert kell használniuk.
   Felmérések szerint 20-25%-os só csökkentés nem okoz komoly ízbeli problémákat. Ez pedig jelentős javulást hozhat az emberek egészségi állapotában és a gyógyszerfogyasztás is számottevően lecsökkenthető.